Ma barkácsboltban voltunk. B.-nak ez a csúcs. Órákat tud motoszkálni a polcok között. Persze a beetetés az volt, hogy nézzünk konyhafelszerelést, mert majd karácsony után szeretnénk valahogy kicsit jobban használhatóbbá, európaibbá tenni a konyhánkat. Az itteni konyha gépek, akkorák mint egy elefánt. A tűzhelyek 80 centi szélesek és hátul a főző felület felett van az irányitópult, az összes gombokkal. Azért azt megnézném, mikor a k. háziasszony, vagy a modell kitalálója főz, mind az öt karikán és közben az összes gőzölgő spriccelő stb. edény felett nyúlkálva nyomkodja a gombokat. Szóval ilyenem nekem holt biztos nem lesz. Aztán hosszú séta közepette megtaláltam az egyetlen 60 centi széles és csak kb 160 centi magas jégszekrényt. Teljesen izgalomba jöttem, de megnyugtatott az eladó, hogy ez itt senkinek se kell, bármikor bármilyen mennyiségben kapható lesz. Az igazi meglepetést a normál méretű mosogatógépek okozták. $ 250-től kezdődnek az árak. Miután a mosogatás itt teljes mértékben B munkaköre, megszavaztam a mosogatógépet is a konyhába.

Miután így kiélvezkedtem magam a gépek között el lettem terelve az elektromos szerelékek környékére. Hát, azt hittem ott öregszem meg. Csak támasztottam a kocsit, mint az itteni öregasszonyok és vártam, vártam míg B megunja a mütyürök keresését. Csak halvány sejtelmem van, mit is akar csinálni, de szerintem főleg elfoglaltságot keres. Ha én kötök, neki is kell valami.

A mai újságban nagy cikk volt a bio halott elenyésztésről. Ők ugyan biokremációról írtak, de a cikkből kiderült, hogy sokkal környezetkimélőbb lenne a halottakat elégetés helyett, valami vegyszerrel feloldani. A csontok por formájában azért megmaradnának. Nem írom le milyen csúnyákat mondtam olvasás közben. Pont ezzel akarják a környezetet védeni? Két lépést nem tesznek autó nélkül. A házakat nem szigetelik inkább klimatizálnak télen nyáron, ráadásul többnyire úgy, hogy a bankban pulloverben ülnek a kisasszonyok és még sorolhatnám. De a halottak elégetéséhez használt energián spórolnának. Kíváncsi lennék ki fog ebből meggazdagodni.

Tegnap botorul korábban mentem úszni. Eddig pontban délben, mindig egyedül voltam a medencében. Tegnap hatan voltak rajtam kívül. Ez még önmagában nem lett volna baj, ha mindenki úszott volna. De ezek társadalmi életet éltek a medencében. Háromszor kellett oda-vissza úsznom, mire észre vették, hogy talán a medence szélénél is lehetne dumálni, nem kell pont a kellős közepén lebegni duma közben. Természetesen jöttek a szokásos kérdések, honnan jöttem meddig maradunk stb. Mikor már a nevemmel is megismertettem őket, lelohadt a társalgó kedvük szerencsémre.

Ma elmaradt az úszás, mert jött Andrea a csoda takaritólány. Tényleg csoda. Az első takarító nő életemben, aki beszéd közben is tud dolgozni nem is kicsit vagy lassan. A másik csoda, hogy azt hitte az egész idő alatt szívességből intézte itt a postánk kiszedését és esetenként az utánunk küldést, a megérkezésünk utáni segítséget, fuvarozást, kocsi kölcsönadást stb. Negyedórás harc volt elfogadtatni vele a plusz pénzt. Klonozni kellene a nőt, lehetőleg otthon.