B. már a hét közepe óta készült hozzám szombat vasárnapra. Sohase tanulok, ezért úgy képzeltem, hogy délelőtt jön, megfőzöm az ebédet stb. Ehhez képest valamivel dél előtt telefonált, hogy bevett valami csodabogyót, amitől még kicsit kába, majd szól ha ez elmúlik.
Én meg amilyen rosszul vagyok beidegződve egy óra körül már nagyon éhes kezdtem lenni, az ilyesmi már kicsit idegesít, miután ma már az 56 kilót is alulmúltam. A pörkölt már kész volt, a nokedlit frissen akartam csinálni. Elkezdtem rágcsálni valamit. Aztán, végre jött a telefon, hogy mehetek érte. Gyalog mentem át, mert gondoltam nyugisabb lesz a dolog, ha ott rendelek taxit, mintha odamegyek taxival és az vár, amíg én felmegyek, majd együtt letötyögünk. Így is lett, odaértem rendeltem a taxit, jön 8 perc múlva, remek addigra szépen lemegyünk. El is indultunk, a rolátorral együtt. Remek eszköz, pillanat alatt össze lehet csukni, csak 6,5 kiló, könnyedén a vállamra kaptam, amíg ő bottal és fogódzkodva lement a lépcsőn én bezártam a lakást és levittem az eszközt. Kérdeztem, hogy minden megvan-e, miközben eszembe jutott, hogy nincs meg a kulcsom, azt hittem benne felejtettem a zárban. Visszarohantam, nem volt ott, akkor jó, lakás zárva. Mire megint leértem, már pont jött a taxi. B. beült, eszközt összecsuktam be a csomagtartóba és mehetünk.
Megérkezünk, nem találom a kulcsom. Sebaj, B. előveszi az övét, sikeresen bekerekezünk. A lakásban rövid szünet következett. Ezalatt kiderült, hogy az összekészített táskát otthon hagytuk. Én nem is tudtam róla, hogy hozni kellene valamit. Ettől függetlenül hozzá fogtunk az ebédhez, B. boldogan keverte a nokedlitésztát, ülve persze, majd elkészült és végre lehetett ebédelni fél három volt ekkor.
Miután megettük, leültettem a szófára és én elrohantam vissza a lakására és vásárolni. Kulcsot nem találtam a lakásban. Elég idegesen rohantam haza. Rájöttem, hogy miután én zártam be a lakást, nem maradhatott ott. A kulcscsomó nagy és nehéz, ha leesik hatalmasat szokott szólni, tehát nem valószínű, hogy menet közben elvesztettem. Mielőtt leültem volna írni a főtaxinak, még egyszer végig kutattam mindent és láss csodát, a kabátom zsebében volt a kulcs. Ebből is látszik, hogy a dilim jól fel van turbózva, az ilyen herce-hurcák alatt.
Ezután nyugis újság olvasás következett volna, de ugye mostanában mindig egyedül olvassuk az újságot, most jó volt, hogy itt volt, tehát hol ő, hol én kezdtem valamit mesélni, amit éppen olvastam. Majd kivonultam a szobámba. Pár perc múlva valami robajt hallok, berohanok, ott fekszik a földön. Nem, nem ő csúszott el, hanem a szőnyeg. Ezen már csak azért húzom fel magam, mert ott volt a rolátor, van bot, de elindul és kész. Állítólag otthon nem szokott elesni. Minden esetre azt nem látom és nem is hallom.
Most elég nyugtalanul nézek a holnapi nap elé, le akar menni a garázsba a kerekes székére felszerelni a riasztót, majd a sámlin fog ülni, mondja. Én meg főzés helyett ott fogok állni mellette, mert ha a betonon elesik, akkor megint baj lesz. Az igazság az, hogy magam se tudom mi lenne a jobb. Múlt hétvégén totál kifáradtam a déli rohanásokkal az ebéddel, viszont mikor haza jöttem, akkor már nem izgultam. Azt ma minden esetre leszögeztem, hogy szállítást hétvégén csak 12 előtt vagy 4 óra után vállalok. Aztán majd meglátjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése