Ezt a mondatot sokat hallottam egy már sajnos halott barátnőmtől, mikor valami jövőbeni dologtól aggódtam. Most már tudom, hogy igaza volt. Az, hogy nekem nagyon nehezemre esik elfogadni ellenszolgáltatás nélkül bármi segítséget, már más lapra tartozik.
Szóval letudtuk, a remélhetőleg utolsó fogorvos túrát is. Barátnőm, aki már haza érkezett a nyaralásból vállalta a szállítmányozást. Sajnos az utolsó fog próba nem lett jó, de a fogorvosunk, aki maga cipelte le mindig a kerekesszéket a lifttől a vízszintig, felajánlotta, hogy a javított kiadással, maga fog eljönni B. lakására. Ezt persze nagyon megköszöntem. Remélem a javított kiadás jó lesz. MInt az orvos mondta, maga fog elmenni a fogtechnikushoz és együtt csinálják meg a javítást. A fogorvos ért hozzá, mert végzett fogtechnikusként kereste meg a pénz a fogorvosi tanulmányaira.
Szállítmányozó barátnőmön kívűl, jött férjem unokaöccse is, aki a feljutásban segédkezett. Ő mindig mindenben segítségemre volt, mondogatom is neki, hogy a családban barátkozni nem jó ötlet.:-)
Tegnap aztán jött a bérletes hangverseny. A barátnőm nem ért rá. Lennének mások is, de az utolsó percig halogattam, hogy szóljak-e valakinek, mert nem voltam biztos benne, hogy egyáltalán el akarok-e majd menni egyedül a koncertre. Aztán ez is megoldódott, mert az egyik lány, aki a zenekarnál dolgozik, rám írt, hogy nem lenne-e kedvem meginni egy kávét a művészkávézóban és közben megnézhetném a back stage a müpát. Elmentem, megnéztem, még más is csatlakozott hozzánk, szintén háttérben dolgozó. A hangverseny először nagyon muris érdekes volt. Egy holland szerző, hiper modern művét mutatták be, amit Fischer Iván úgy konferált be, hogy mindenki kapcsolja nyugodtan be a telefonját, keresse meg a helyét, senkit se fog zavarni. A mű címe "Szakszervezeti gyűlés". Három dobossal kezdődik, majd egyre nagyobb lesz a zaj, egyenként bevonulnak a zenekar tagjai és játszani kezdenek. A 15 perces mű végére mér mindenki a színpadon van, kották is előkerülnek és változatlanul az az érzés, hogy összevissza játszanak, csak a dobok által adott ritmus változatlan. Most utólag kicsit Ravel bolerójára emlékeztet, csak dallam nélkül.
Ezek után megkaptuk jutalmunkat egy csodás Mozart, két zongorára írt, szonátájával. Ezt egy huszonéves holland testvérpár adta elő. Majd jött a szünet után az igazi hab a tortán, Beethoven 3., eorica, szimfóniája.
A legvégén kaptam a dupla habot, a lány fijuja, aki szintén ott volt, ragaszkodott hozzá, hogy haza hoz, mert ők úgyis két autóval voltak, a lánynak még dolga volt a zenekarnál, szóval haza hozott. Én m,meg majdnem elsírtam magam, mert mivel érdemlem én ezt meg? Engem a taxi is haza hozott volna.
Megnyugtatlak. Semmivel. Ők és én sem nézem, hogy kiérdemli? Nem érdemli? Ha visszaél vele, akkor legközelebb átnézünk rajta. Azt legfeljebb kiérdemli. Szóval! Ne foglalkozz az ilyesmi árával. Nem kell semmi kompenzáción törnöd a fejed. Nem jut eszébe senkinek viszonzás. Majd kap valahol mindenki. Nem fontos, hogy tőled legyen.Ezt a közmondást egy Erzsike néni nevű ismerősömtől hallottam a '70-es évek elején. Ahol nagy az ínség, közel a segítség. És már kérdezte is, hogy mi a baj. Mondtam, hogy kell még egy kis pénz a kocsihoz. Adta is, azzal, hogy néha majd szól, hogy vigyem el Szentkútra. Sose szólt. Ha említettem neki, akkor elhárította, hogy van taxis ismerőse. (annak mennyi pénzt adhatott?) A fia pénzelte Floridából. Pilóta volt. A tiszti iskolát olyan jól végezte, hogy tiszteletkört csinálhatott az anyja háza felett. Mutatta Erzsike néni a korabeli újságot. A háború után meg is dobbantott a "gyerek". Természetesen repülővel.
VálaszTörlésTudod én mindig illetve a férjemmel mi mindig olyan önállóak voltunk. Soha sehol nem akartam segítségre szorulni. Azt hiszem én vagyok az egyetlen ember, aki lelépett Svédországba és egy fillért, meg mást se kapott a svéd államtól. Szóval nehéz nekem megszokni, hogy rajtam bárki is segítsen. De azért titkon jól esik.:-)
VálaszTörlésA segítség nyújtása emberi dolog, vagyis nemcsak az, hiszen számtalan példát láthatunk arra, amikor állat segít a fajtársának, vagy akár más fajnak. Vagy ha háziállatokra, a kutyára gondolunk, akkor az a gazdájának segít, például azzal, hogy egy nehéz helyzetben megvédi, vagy hogy ezt az jelez neki.
VálaszTörlésA segítség egy hasznos hozzájárulás ismerősünk, barátunk, vagy akár egy idegen számára is, amivel segítjük, támogatjuk a másikat, amit a másik javára, kedvéért teszünk minden ellenszolgáltatás nélkül. Aki önként segít, az nem várja el, hogy azért kapjon is valamit. Ne gondolkozz tehát ilyenen, hogy megérdemled vagy sem, meg, hogy nem tudod viszonozni.
Kb. egy hónapja magam is járóbot segítségével közlekedek, s érzékelem az embereknek – a korábbiaktól eltérő – viszonyulását hozzám pl. egy ajtó kinyitásakor, a sorban álláskor, vagy egy zsúfolt váróban az ülőhely átadásában, stb. Ez a viselkedés nekem segítség, amire mondott „Köszönöm”-öt is mosolyogva nyugtázzák, és mindketten megyünk tovább. A zenekarnál dolgozó lány barátja számára a te hazaviteled nem jelentett terhet, szívesen tette, talán azért is, mert érzékelte, hogy te az ő barátnőjének jó ismerőse vagy.
Legalábbis én így gondolom.