Néha szerencsénk van.

Mikor tavaly nyáron B. idejött lakást keresni, már otthonról beleszerettünk egy lakásba a neten keresztül. Az volt az első amit aztán megnézett és valóban csodás lakás volt. Teljesen felújítva, parkettázva, 2 fürdőszoba szintén új és a konyha is új volt, az ár meg kedvező. Rögtön mondta is az ingatlanos nőcinek, hogy ezt megvenné. A nőci kertelt, hogy már van ajánlat a lakásra, várni kell eddig meg addig a válaszra. Kiderült, hogy ő is abban a házban lakik. Volt medence is a lakásokhoz és átellenben akkor nyílt egy hatalmas szupermarket, szóval ideálisnak tűnt. Igaz nem volt ilyen 55+ hely, de más minden stimmelt.
Persze B. azért ment másik ingatlanoshoz is és egyre másra nézte a lakásokat, de egyik se volt megfelelő. Az első nőci meg csak hitegette. Elég bánatosak voltunk és végül azt hittük, feltehetően így is volt, hogy a nő valami ismerősének akarja olcsón megszerezni a lakást.
A végén két heti szorgos és időnként már kétségbe esett keresgélés után találta meg a jelenlegi lakást 3 nappal a hazautazása előtt. Ez ugyan nincs felújítva, de séta távra van a tenger és ha nem is olyan nagy, de van vásárlási lehetőség is gyalogosan.
Mikor idejöttünk, elvitt autóval megmutatni azt a másikat és már akkor mondtam, hogy a mi környékünk jobban tetszik. Nos ma gondoltuk, elmegyünk oda abba az új szupermarketba vásárolni. Először is nem találtunk semmit amit kerestünk, pl. vajat meg ilyen egyszerű dolgokat. De ami még rosszabb, az egész üzlet és a környék is tele volt feketékkel. Tudom illetlen dolog előítéletesnek lenni, de azért nagyon örülök utólag, hogy nem jött össze az a lakás vétel.
Már olyan sokszor történt ez meg velem, hogy valamit, lakást vagy állást, annyira akartam és nem sikerült. Utólag többnyire kiderült, hogy jól jártam.