Operában voltam

 

Tegnap este a barátnőmmel szépen elbuszoztunk az operába. A Lánchíd átadása miatt jó nagyot került a busz. Szerencsére korán indultunk, így még pont oda is értünk.

A Rigoletto volt műsoron, szerencsére egy régi, még Szinetár Miklós rendezte, előadás volt. Volt ugyan egy-két furcsaság, de manapság már ilyet észre se veszünk. Az énekesek, jó átlag volt. A közönség viszont szörnyű. Állandóan beletapsoltak, amit ki nem állhatok. Emlékeim szerint Pesten utoljára még Gyurkovics Máriával láttam, aki akkor már kicsit koros és nagyon kövér volt.  A tegnapi Gilda fiatal volt, de leadhatna néhány kilót. A szereplők nekem totál ismeretlenek voltak. Dupla szereposztás volt a műsoron, az egyik majdnem mind külföldi név, a másik mind magyar. Nem tudom melyiket hallottuk, de jó átlag volt.

A büfé igen gyenge volt. Hatalmas zsemle szerű szendvicsek, rajtuk kívűl csak u.n. sós kifli volt kapható. Közösen lenyomtunk egyet. A tészta egy kifejezetten édes kalácstészta volt, a tetején sóval. Nagy fejlődés, hogy előadás előtt meg lehetett rendelni. Ezt feltehetően senki nem tudja, mert mi voltunk az egyetlenek, akik egy asztalkánál ültek. Nézelődtünk persze. Nagyon szeretném remélni, hogy mindenki turista volt, mert a látvány igen lehangoló volt. 

Megnéztük a mosdót is. Fejlődés: volt papír sőt kéztörlő is. A kizárólag egybe megvehető páholyok nagyrészt üresek maradtak. Ilyen botorságot még nem is hallottam, hogy páholyba egyenként nem lehet jegyet venni. Ha nem kell 4 darab hely százezerért, akkor maradjon inkább üresen az egész. 

Apró vidámság. Előttem ült egy pár, a pasi 50 körüli, a nő nagyon fiatal, senékig érő hajjal, amit előadás közben majdnem az ölembe rázott. Egész előadás alatt fogták egymás kezét. Aztán látom őket a szünetben. Állnak egymás mellett és nyomogatják a telefonjukat. Beszélni nem tudnak???.