Hol fent, hol lent.

 Jelentem meggyógyultunk. Bandi ismét sétál, sőt újabban már a szobabiciklin is treníroz. Nagyon hajt a nálam töltendő karácsonyi és újévi ünnepekre.Én meg teszem a dolgom. Elmentem fül és szem ellenőrzésre, az utóbbi elég gyengén néz ki, de majd csak lesz valahogy. Kaptunk influenza oltást. Háziorvos szerint itthon nemigen van covid oltás. Németországban szorgosan oltják a 60 felettieket. Ha igaz, éppen átestünk rajta és nem volt semmi veszélyes benne. Igaz most a szagokat nemigen érzem, az ízeket is csak gyengén. A szagok ma tudatosultak bennem, mikor hús sült a sütőben és egy csülök főtt a tűzhelyen. El kellett rohannom krumpliért és mikor haza jöttem egy csepp ételszagot sem éreztem a konyhában. 

Ma délután jól szórakoztunk, mert Bandi szófája elnyelte a gondozónő telefonját. Kihallgattuk, hogy hol lehet, de nem tudtunk hozzá férni. Én voltam a legmozgékonyabb a helyszínen, zseblámpával feküdtem a szőnyegen, de a telefont csak hallottam nem láttam. Gondozónő magába volt roskadva, mert mint mondta az egész élete a telefonon van, többek közt a buszbérlete is. Remélem nem jártak ellenőrök a vonalon ma este. Ugyanis úgy ment haza, hogy a telefon még mindig a szófa fogságában van.. Soha nem értem, hogy tudnak emberek ennyire ráhagyatkozni egy ilyen megbízhatatlan jószágra. Végül is pl. bármikor lemerülhet, vagy elveszhet.. Annak ellenére, hogy ő a legértelmesebb gondozónőnk, nem tudta sem a saját sem a lánya telefonszámát. Senki nem érti, miért nincsenek nálam telefonszámok beprogramozva? Mert nem akarom, hogy ellustuljon az agyam. Az a minimum, hogy azt a néhány számot, amire szükségem van, megjegyzem, persze hirtelen elhülyülés esetére minden fel is van írva. 

Holnap a korombéli szomszédasszonyomat kísérem a MOM-ba egy koncertre. Még soha nem voltam ott, hát majd meglátjuk.