Lassan de biztosan megérlelődött bennem az elhatározás, hogy a covid csúcsán, pánikban és látatlanba megvett jégszekrényemet lecserélem valami használhatóbbra. Ami azt jelenti, hogy nagyobbra. Személyesen elmentem a Média Maraktba, végig nyitogattam az összes jégszekrényt, majd megtaláltam a megfelelőt. Tegnap haza is hozták, ma pedig jött a szervíz és jobbosra cserélte a balos ajtót. Hogy miért gyártják a jégszekrényeket mind, alapból balosra, nem tudom. Minden esetre volt két rumlis napom, de most boldogan nyitom ki a jégszekrényt és mindent megtalálok benne. A régi újat meg árulom. Jó lenne gyorsan megszabadulni tőle, mert a kazánházban áll, ami nem túl szabályos dolog egy társasházban.
Halmozom az élvezeteket, így a jégszekrényen túl a focit is figyelem, életemben először. Tegnap át- átkapcsoltam a rendes műsorról a meccs állását nézni. Nem lettem tőle boldog. Nyilván ezt is eladják majd nagy győzelemnek, akár csak a francia döntetlent.
Közben a német hírekben vezető hír lettünk a jó kis homofób törvényünkkel. Igaz Marlene Ditrich állítólag azt mondta, hogy mindegy, hogy mit csak írjanak róla, én valahogy szeretnék már magunkról egyszer valami pozitívat is hallani. Köpcösünk eljátszotta már az utolsó mákszemnyi szimpátiát is, ami még létezett valahol az EU-ban irántunk. Nehéz lesz majd egyszer vissza szerezni. Rendszerváltáskor eleinte igazán jók voltunk, pedig első kormányunk is csinált vad hülyeségeket. De a hülyeség és a kifejezett rosszakarat közt óriási a különbség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése