Ma délutánra végre minden elkészült. Az IKEA bútorok összerakva, bojler kicserélve, folyik a hideg és a meleg víz is, ott ahol kell. Őszintén szólva tegnap este már kicsit morózus voltam, mert nem jött a csempés, akinek még egy kis dolga volt a lakásban. Ma aztán megérkezett, váltotta a bútor összerakókat és kora délután leadták a kulcsot.
Most majd meglátom, mikor tudom össze szervezni a szállítókat és a barátnőm raktárát, hogy elhozzák ide a régi szófámat. No meg a beigért 4 széket. Aztán még folytatni kell a héten megkezdett takarítást és kész. Zárat B. akarja le cserélni. Aztán egy időre elfelejtem a dolgot. Megvárom amíg kivetik az illetéket és valamikor tavasszal keresek majd vevőt.
Itt válaszolok, mert ki tudja miért a blog nem enged válaszolni. A haszonélvezeti jogban az a pláne, hogy amíg én élek kizárólag én használhatom a lakást. Ilyet általában befektetésnek vesznek emberek. Az enyémmel, amiben élek, elég rosszul jártak, mert ugye még mindig élek. Minél öregebb az eladó, annál jobb üzlet a vevőnek. Nincs semmi kétségem abban, hogy vihar sebesen el tudom majd adni. Addig is írtam sebtében egy végrendeletet, nehogy már az államra szálljon, ha hirtelen feldobom a talpam. Soha nem vágytam semmilyen ingatlanra, mert csak gond és megkötöttség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése