Tegnap jöttem rá, hogy ez a covid igazi öregeket csinál belőlünk. Érdekes programot néztünk a televizíóban a bécsi opera back stage. Szinte hihetetlen, hogy mekkora üzem egy ilyen nagy operaház. Rengeteg ember érdekes funkciókkal. Sok felelőségteljes beosztás, mert mindennek úgy kell működnie, mint egy svájci órának. A megkérdezettek, mind lelkesen meséltek a munkájukról. Mondták, hogy ezt a munkát vagy szeretni kell vagy elmenni innen. A legjobb a súgó volt, aki bemutatta, hogy hogy kell sűgni. Mint mondta, ha erős a zene, akkor akár kiabálni is lehet, de ha halk akkor nagyon halkan, illetve néha az is elég "ha hangosan gondolkozom". Míg meséltek és mutogattak be- bekapcsoltak valami próbára ahol szép zene volt. Na és itt jött az öregasszony effektus. B. mást se hallott, mint emlékszel.... Minden zenéről eszembe jutott valamelyik operaház vagy hangverseny amin voltunk és ez csak az elmúlt 15 év. Milyen jó lett volna a férjemmel megöregedni, micsoda közös emléktömeggel rendelkeznénk, a közel 50 évről.
Volt a héten egy jó dokumentum film is Helo Diktátor címmel. Igen Orbánról szólt és a kétségbe esett EU komisszárokról, akik rájöttek, hogy ilyen dolgot amit ő művel senki se tudott elképzelni se és ezért nincs a a kezükben semmi amivel megróhatnák. Megint világossá vált a félelem, hogy ha kiteszik az európai néppártból, ahol fel van a fidesz függesztve már elég régen, akkor meg se állnak a szélsőjobb pártcsoportig, ahol már tárt karokkal várják őket.
Érdekes volt annak a két komisszárnak a hazai látogatása, hogy mit tapasztaltak. Voltak a club rádióban és beszéltek az egyetlen még független lap főszerkesztőjével is. A lapot Magyar hangnak hívják, nem is tudtam, hogy létezik. Újságosnál egyébként kapható, megkérdeztem. Pesti főpolgármesterrel is beszéltek, aki persze, hogy elmondta, hogy mennyire elvonják a kommunális költségekre szánt pénzt tőlük. No meg persze a CEU se maradhatott ki, ahol nagyon sajnálták, hogy a luxemburgi bíróság egy héttel azután adott nekik igazat, mikor ők már pont elköltöztek.
Egyébként én Orbánt már igen régen nem láttam és nem győztem csodálkozni, hogy hogy tudta ekkorára növeszteni a pocakját. Ő a nagy sportember. Nem szégyenli magát?
Én szoktam olvasni a Magyar Hangot, bár az utóbbi időben ritkábban, mert hétről hétre ugyanaz a stílus, ugyanaz a téma. Persze miért is lenne más, hiszen a helyzet változatlan. A szerzői gárdát és így a lap szellemiségét az orbánellenesség határozza meg, és ebben az ellenzék minden színe megjelenik, kivéve a DK-t. Gyurcsánytól is távolságot tartanak. De terepet kap benne Puzsértől Torkos Matildig sokféle újságíró, bárhonnan is szalajtották őket. Nagyon jó interjúk vannak benne. A neten is megtalálható, a kereső behozza, ha érdekel.
VálaszTörlésKöszönöm, már megvettem, amig várni kellett a MOM-ban azt olvasgattam.
VálaszTörlésTalán nem annyira egyhangúan szemellenzős mint az Amerikai Népszava pl. Ami nekem már olvashatatlan lett már régen.Néha feltűnik a Facebookon.