Mondhatnám, hogy már soha nem járok színházba. Az ok, hogy túl sok igen jó előadást láttam régen, olyan színészekkel akiknek manapság senki nem léphet még a nyomába sem. No de jött Az Apa c. darab, Kernel a főszerepben és gondoltam, hogy ezt azért meg kellene nézni. Moziba soha nem jártam sokat, így azért nem törtem magam, hogy megnézzem. Biztos remekül játszotta Antony Hopkins az apa szerepét, de mint hallottam és olvastam is, elég jól kihasználtak minden technikai lehetőséget, amitől egyesek szerint kicsit zűrös lett a darab.
A Pesti szinház is próbálkozik, itt is zűrös. Ettől függetlenül szívesen végig néztem volna, ha a bejáratnál nem azzal fogadnak, hogy kötelező a maszk. Maszk nincs, majd szerzünk mondták a ruhatárban. Meg is jelent a nézőtéri felügyelő hölgy és hozott két iszonyat maszkot. Kicsit méltatlankodtam, hogy sehol nem írták, sőt hivatalos hírekben se szerepelt, hogy színházban maszk kell. Kiderült, hogy ez a színház friss elhatározása volt. Valahonnan tudhatták a népek, mert mindenkinek volt maszkja csak nekünk nem. Mondtam B.-nak, hogy ha annyira jó lesz az előadás, hogy elfeledkezem a maszkról akkor maradunk. Ha nem, akkor szünetben megyünk haza. Haza jöttünk. Nem mi voltunk az egyetlenek. Nézőtéri felügyelő sajnálkozott, hogy az egyetlen "igazi dáma" elmegy. Ajánlgatta, hogy húzzam le, mikor sötét van, de nekem akkor már semmihez nem volt kedvem. "Igazi dáma". Mi lett volna ha felöltözöm? Ugyanis csak egy pulóver és szoknya volt rajtam, semmi extra.
Különben a Váci utca tele volt. Mikor mentünk még nyitva voltak az üzletek, nagy szatyrokkal jöttek ki az emberek. Lehet, hogy turisták voltak. Haza fele viszont igazi hazai közönség töltötte meg az utcát. Vendéglőkben is ültek, a kürtös kalácsnál sorban álltak. Igy mulatozik a mai ifjúság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése