Miután átestem a villany és gázóra átírási tortúrán, megkezdődött a mesterember keresés. Nem egyszerü! B. talált valakiket, akik rögtön ráértek és meg is kezdték a munkát. Megbeszélés szerint szétverték a fürdőszobát, ami ugyan használható volt de ronda. Aztán felvettek némi előleget és leléptek. Így most tele van bezsákolt sittel az előszoba. Nekem olyan érzésem van, hogy még hoztak is oda extra, olyan sok a zsák. Nekem attól kezdett már fájni a hasam, mikor rögtön ráértek. Ugyanakkor akiket én felhívtam, már az idén nem tudtak vállalni semmit. Persze nem is sürgős, de addig kell megcsináltatnom, amíg az eszem egyben van még valamelyest.
Ezek után mondtam, hogy majd én. Most van két jelöltem, akik már eljöttek felmérni, árajánlat stb. Az egyik kifejezetten tetszik, de nem bízom magamban. B,-ben ilyen szempontból szintén nem.
A konyhát sikeresen kiürítettük és meg is vettük az IKEA-ból ami kellett. Most ott trónol a szoba közepén. Na ez az ami a legjobban idegesít mindkettőnket. Ez nem volt nekünk ügy egy ilyet összerakni, most meg fizikailag képtelenek vagyunk. Ahányszor átmegyünk a lakásba, saját korunkal és beszőkült határainkkal kell szembesülnünk. Persze tudom hülye vagyok. Hagytam volna úgy ahogy volt, használható volt úgy is. Minek nekem illetve a leendő ápolónak most renoválni. De már mindegy. A szép tisztára kifestett és kitakarított lakás, jelenleg egy csatatér. Se konyha se fürdő, a wc működik. Erre mondják, joggal, hogy a szamár is jó dolgában megy a jégre.:-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése