Berlin

Jó nagy késéssel megérkeztünk az új berlini repülőtérre, amit közel 20 évig építettek. Ez a német mérnökök szégyene, hogy ahányszor át akarták adni a kész repülőteret, mindig találtak valami hibát. Persze többnyire a tűzoltóság kekeckedett, de volt mikor az önműködő ajtók nem működtek úgy ahogy kellett volna, vagy a klímaberendezés nem volt megfelelő meg hasonló apróságok. A vasutasok sztrájkoltak de igazándiból úgyis a taxi volt a választásunk. Éjjel fél tizenkettőkor értünk a szállodába. Megkaptuk a szobánkat, amit másnap reggel már ki is cseréltünk, mert olyan kicsi volt, hogy megmoccanni nem tudtunk benne. Másodszorra nagyon szép nagy szobánk lett, a személyzet segített áthordani a holminkat. A napot csellengéssel töltöttük, részben a barátnőm társaságában. A hivatalos program másnap kezdődött, de előtte még délelőtt elmentünk a legnagyobb áruházba, mert ott jókat szoktunk ebédelni. Sajnos covid miatt az étterem zárva volt, csak önkiszolgálós büfé volt nyitva, amihez nem volt kedvünk. A cipőt, amire vágytam, viszont megtaláltam ott. Ez az áruház KDW egy igazi nagyon régi áruház. Persze sokat modernizáltak belülről, így nekem már nem az igazi, de ez az egész világon így van. Az élelmiszer osztálya lenyűgöző. Talán csak a londoni Harrod's veszi fel vele a versenyt.

Egyáltalán a covidot a németek még igen szigorúan veszik. Minden zárt helyen maszkot kell viselni, amit én persze sokszor elfelejtettem, így sokszor rám is szóltak. Vannak esztelen szabályok, pl. az operában. Ott először is dupla ellenőrzés után lehet csak bemenni, maszkban persze. A jegyek névre szólnak és ezt is ellenőrzik, hogy az igazolványunkon is az a név van-e mint a jegyen. Aztán mikor a helyünkre ülünk, levehetjük a maszkot. Szünetben megyünk kifele, ott áll a lány és szól, hogy maszk. Lemegyünk a büfébe, ott nem kell maszk. Vissza a folyóson kell.Szóval azt kell mondanom, hogy per pillanat, nálunk egyszerűbb az élet a coviddal.

Voltunk 3 órás buszos város nézésen, sok zenei betéttel. Szeretem ezeket a túrákat, mert ugye kényelmes és rengeteg érdekességet hall az ember. Berlint nem lehet megunni. Több mint 50 éve vissza járok oda. Kezdtem persze kelet Berlinnel először még itthonról, később Zürichből, mostanában Pestről. Régen a keleti oldal elég szörnyű volt. Bármerre ment az ember, mindenütt a falba ütközött. Az egyesítés után a lebontott falak helyén csak pusztaság volt és az elplanírozott sitt. Elég kietlen látvány. Mindez ma már be van építve. Érdekes nézni az utcákat. Az ember lát, sajnos kevés, rendbe hozott házat, aztán vannak szükség szerint újjá építetteket. Ezek teljesen dísztelenek, csak az ablakok formájából és az emelet magasságokból derül ki, hogy egy régi ház. Természetesen mindig kilóg a sorból a teljesen új ház, amit már a háborús pusztítások, vagy az egyesítés után építettek. Létezik aztán panel rengeteg is, szinte a város közepén, a keleti oldalon. A múzeum szigetet és mellette hatalmas új múzeumok épültek, neves angol építészek tervei szrint. Ezek úgy simulnak bele a régi környezetbe, hogy csak alapos odanézés után derül ki, hogy ezek új épületek.

Folytatás következik!