Nem utaztunk több mint két éve. Repülővel pláne nem, mert itthonról majdnem csak fapadossal lehetett volna. No meg az úti célok is elérhetőek voltak vonattal.
Készülődésként, először is kihívtam a riasztós céget, hogy nézzék át a rendszert. Lett új akku, mert a régi már kezdett gyengélkedni, a kültérre új elemek, szóval minden. Erre tegnap este elkezd nekem pityegni a riasztó, sőt még egy sárga lámpa is kigyullad. Hat óra volt, ilyenkor a riasztósoknál a műszakiak már nem dolgoznak. Ügyelettel kiderítettük, hogy melyik rész a ludas, azt rém ügyesen kiiktattam, hogy legalább ne pityegjen nekem egész éjszaka.
Ma reggel vekkerre keltem és pontban 8-kor már telefonáltam. Mondtam, hogy ez nem ér rá, nem maradhat így. Jó küldenek valakit. Fiú jött, megnézte, szétszedte és újra összerakta. Most működik. Ez persze most a jobbik eset volt. Eddig többször akkor vacakolt, mikor már elutaztunk. Akkor a központ riasztotta lakásom őrét és őrá maradt az intézkedés.
Covid teljesen kivett a gyakorlatból. Ennyi nyűgöt soha nem okozott a pakolás. Mit ne felejtsek el. Tegnap lefekvés után, már nem tudom hányszor ugrottam ki az ágyból, mert eszembe jutott még valami. A kor valahogy nem tesz jót a memóriámnak. Ami eszembe jut azonnal megcsinálom, mert biztos elfelejtem. Nem könnyítette meg a helyzetet a bizonytalan időjárás. Berlinben pont olyan bolond mint itt. Délben lehet akár 23 fok is, de este csak 15-16. Miután az operának és a hangversenynek késő este van vége, valami kabát is kell. Bolond vagyok, hogy nem tudok nyugton maradni, pedig tudom, hogy halálra idegesítem magam indulás előtt. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy soha többet, hát majd meglátjuk.
Érezzétek jól Magatokat, jobb idő lesz a napokban 🙂
VálaszTörlés