Férjem 25 éve a Kútvölgyiben halt meg. Abban a V.I.P. szobában, ahol Antall is. Akkoriban elég új voltam itthon és kétségbe esve néztem a helyet, hogy vajon milyen lehet ezek után a normál szoba. Az orvosok és ápolók nagyon rendesek voltak. Orvos nem volt hajlandó pénzt elfogadni, hiába próbáltam, nem ment. Pedig igazán és őszintén hálás voltam.
Következő tapasztalat az időközben felépült Telki kórház volt. Emberem ott halt meg. A kórház nagy megnyugvás volt nekem, hogy ha baj van van hova menni. Korrektül állították ki a számlákat, előre szóltak, hogy az ápolóknak tilos pénzt elfogadni. Minden rendes és tiszta volt, sehol az a szörnyű lerobbantság mint a Kútvölgyiben.
Mielőtt bezárták, magam is eltöltöttem ott 2 napot a helyzet változatlanul jó volt. Majdnem sírtam, mikor bezárták.
Következő "élmény" B. visszér műtétje volt, amit altatásban csináltak. Akkor se volt már fiatal, így rábeszéltek, hogy maradjon ott egy éjszakára. A "kórház" egy pesti bérház 2 nagy lakásából lett kialakítva. Mint mondta a műtő nagyon korszerű volt, de a szoba.... Szerencsére egyedül volt az egész "kórházban" egy igen rendes nyugdíjas ápolónővel, aki rendesen ellátta enni inni adott stb.
Idővel sor került B. kezeire is. Igaz a doktornő maszekban csinálta a műtétet, de ragaszkodott a Sport kórházhoz. Persze bementem délután megnézni mi van és vittem enni meg inni valót is. Nos ott egy talán eredetileg 3 ágyas szobában hatan voltak. Az ágyak olyan közel voltak egymáshoz, hogy át lehetett érni egyikből a másikba. Egy szék, amire le lehetett volna ülni, nem volt. Mosdó se volt a szobában. Kint a folyosón megszámoltam 10 szobára volt egy WC.
Ezután következtem én a térdemmel. Dr. Rose privátkórház, a belváros közepén. Minden rendkívűl előkelő, a folyósó illatosított stb. A szoba is nagy, totál lehetetlen berendezéssel. Első pillanatban mikor bevezettek, azt hittem valami fogadó helyiség, de aztán megláttam a kórházi ágyat. Más kórházra utaló dolog nem volt. Az egyik fal bronz színű műanyaggal párnázott, a másikon szürke tapéta sőtétszürke hatalmas virág mintákkal. Két kis fotel, ami olyan alacsony volt, hogy ha arra leülök biztos nem tudok felállni. Az éjjeliszekrényen hangulatlámpa, amit az ágyból nem lehetett elérni. Égett is a lámpa 3 napig, amig ott voltam. Szerencsére fel voltam készülve Kindlevel, így jól átvészeltem a napokat. Utolsó este kértem B.-t, hogy hozzon már be egy joghurtot meg egy kis kekszet mert éhen halok. Gondolom a kaját a környék legócskább kantinjából hozták.
Ennyit hagy írni egy oldalra a blog, de rögvest folytatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése