Ma délben, miközben békésen pucoltam a krumplit, B.-re várvba, csengetnek. Beszól egy nő, bemutatkozik és közli, hogy a férjem elesett az utcán, nagyon vérzik a feje, itt van a ház előtt. Majdnem a krumplihámozóval a kezemben rohantam le. A kapu előtt egy küldönc keres valakit, mondom most szólt fel nekem valaki stb. Erre mutat lefele az utcán , hogy ott van valami. Tényleg két házzal odébb üldögélt B. az utca közepén félmeztelenül, miközben két nő támogatja. Mondják, hogy már hívták a mentőket. Az ingét húzták le róla, mert csorgott a vér minden fele. B. teljesen magánál volt, mondta, szokásos duma, hogy ő tudja miért esett el stb. Ez félegykor volt. Álldogáltunk ott de a mentők nem jöttek. Kérdeztem fel tudsz állni, persze. Közben előkerült egy fiatalember is aki segít. Fiatalember nem mozdult de a két tényleg nagyon rendes kedves nővel hármasban felállítottuk és haza sétáltam vele. Mikor beszálltunk a lifteb, mondtam nézz a tükörbe, egy horrorfilm szereplője gyenge kezdő hozzád képest. A nő felhívta a mentőket és megmondta a címet és a nevet, ahol megtalálják a sésrültet. B. körkörösen csupa vér volt, a hátán le a nadrágja gatyája minden. Feljöttünk, kimosdattam amennyire tudtam, a feje csak vérzett, vastag frotírokon is át. Szerencsémre a takarító lánykánk pont B. lakásán volt, telefonáltunk elmagyaráztuk, hol talál fehérneműt, inget, nadrágot, hozza át. Hőslelkű leányka még tovább tisztogatta a seb környékét, átrohan a patikába valami nagy méretű ragtapaszért, én pedig ismételten telefonáltam a mentőknek, ahol gondosan kikérdeztek, majd nem történt semmi. Mindeközben már fél három lett és reggel 7 óta egyikünk se evett semmit. Mondjuk én nem is voltam éhes, de B. igen. Megfőztem a krumplit, megmelegítettem a húst, leült enni, 3 óra, megérkeztek a mentők.
Öltözzön fel visszük a traumatológiára. Ekkor kb, 15 perces huza-vona kezdődött. Én a bármilyen nem magán kórház gondolatától is teljes pánikba esem. B.teljesen tiszta volt, látott, hallott, nem szédült nem volt hányigere semmi tünete nem volt. De a mentők csak erősködtek, hogy muszáj bevinni. Akkor öltözés, nekem egyszerü volt B. kicsit lassabb nálam. Négyre be is értünk a Fiumei útra. Onnan aránylag gyorsan mentek a dolgok. Mentők átadtak minket az orvosnak, az kiírt egy vizsgálatot, elsétáltunk ahova mondták, ott 2 perc alatt csináltak egy MR vizsgálatot, visszamentünk az orvoshoz, vártunk és végre ötkor mehettünk. Na persze taxi nem volt, arra egy keritésen ülve vártunk még 15 percet.
Hazaértünk B. befejezte az ebédjét, majd 8 körül haza kísértem. Jól van.
:-( Jó lenne ha elefogadná, hogy a bot nagyon jó barát. Mielőbbi eljes felépülést, és elesésmentes napokat kívánok.
VálaszTörlésKonok mint egy szamár. Mindenki mondja, hogy kellene valami, van is raktáron minden segédeszköz, de nem. Neki magától kell járni és kész.:-(
VálaszTörlésSajnálom, de hátha belátja most már Hogy van?
TörlésKöszönöm jól és sajnos nem lát be semmit. Lehet, hogy ez is a demencia egyik formája, hogy nem hajlandó tudomásul venni a korát.
VálaszTörlés:-( Nem könnyű elfogadni, az biztos, de magunknak ártunk vele, ha nem tesszük. Ahogy Lényed is, saját életét kockáztatja, mert van annál rosszabb is, mint esetleg bottal járni.
TörlésAmikor először olvastam B. hozzáállását az állapotához, az ugrott be, hogy a betegségtudat hiányáról van szó. De aztán utánanéztem, és ez nem tartozik ebbe a fogalomkörbe. Itt valóban arról lehet szó, amit írsz, egyszerűen makacsságról. Mindazzal együtt, nem egy egyszerű helyzet. Egyébként nem vagyok benne biztos, hogy a bot segítene, mert nem botlásról van szó, nem is szédülésről, hanem - ha jól vettem ki az előzményekből - valamilyen gerinc problémából.
TörlésAz MR vizsgálatból mi derült ki, ami eddig nem volt ismert?
Nekem valószínűleg nem kell még a bot, mert már hármat elhagytam. De vettem mert szeretek vele csatarászni, bohóckodni. Az 1960-as években nagyapám által vásárolt hajlított bambusz botot, aminek a gyökere volt a kampó vége, nagyon sajnálom. A liftben hagytam. 100 eurót írtam ki érte, de nem hozták vissza. :-(( Vegyél neki egy könnyű sétapálca szerűt.
VálaszTörlésB.-nál csak a fejét nézték, hogy nincs e betörve vagy valami ilyesmi. Eredetileg gerinc problémája volt, no meg eredendően rossz az egyensuly érzete. Ebben a korban ez majdnem természetes, az enyém is rossz, de én nagyon vigyázok. Az igazság ott van, hogy nem hajlandó tudomásul venni, hogy már semmi se lesz olyan ,mint 10 éve volt. Nem lehet vele beszélni, vitatkozni se érdemes. Bele se gondol, hogy mi minden történhet vele. Szerintem a rollátor lenne a tökéletes segitség.
VálaszTörlés