Szerveztünk, szerveztünk aztán most úgy tűnik a Sors megold mindent. Barátnőm állapota olyan rohamosan romlik, hogy nem fog már kimenni a kórházból. Az a kórház olyan mint egy 5csillagos szálloda, jó neki most. Gondos és szakszerű ápolás a fájdalmak elleni állandó majd idővel egyre növekvő mennyiségű morfium. Naponta hosszasan csevegünk telefonon. Időnként kicsit keveri a dolgokat. A legnagyobb baj, hogy egyrészt rosszul hall másrészt sem ért svájciul. A hallás miatt már évek óta nyaggattam, hogy csináltasson hallókészüléket. Ehhez persze túl hiú volt és beképzelte, hogy ő nem hall rosszul. A tv-hez volt fülhallgatója, a többi meg nem nagyon érdekelte. Mikor utoljára ott voltunk egy este alatt tökéletesen berekedtem a kiabálástól. Most a telefonba kiabálok. De jó hallani. Semmi panasz, csupa hála az ellátással az ápolókkal és az orvosokkal kapcsolatban. Nekem is örül minden nap, mikor meghallja a hangom. Sok közös élményünk volt, utazások, az én régebben gyakori látogatásaim. Ismerte a Férjem, az Emberem és most B.-t is persze. Olyan természetesen beszél az igen közeli haláláról, mintha arról lenne szó, hogy elmegy a közértbe. Így kell meghalni szerintem. Ma mondtam neki, hogy írtam neki levelet. Régen, még internetes telefon előtti időkben rendszeresen írtam neki minden héten. Egyszer megmutatta, hogy egy irat tartóban lefűzve tartja a leveleimet. Örökösök szerencsére nem tudnak magyarul. Most is örült a levélnek, csak aggódott, hogy lassú lesz a posta és nem tudja megvárni. Hát majd meglátjuk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése