2013. július 2., kedd

78

Számomra szinte hihetetlen, hogy itt ülök 78 évesen és tudtommal semmi bajom nincs. Nem igen volt erre példa szűkebb családomban. Igaz apai nagyanyám 96 évesen halt meg egy megfázás következtében, de őt soha nem éreztem szűkebb családomnak.
Gondolkozom, hogy meddig tarthat még ez a jó állapot. 89 éves barátnőm rohamos testi és szellemi leromlása mostanában tükröt tart elém. Ez vár rám is? És hol lesznek körülöttem az agilis barátnők akik megszervezik az életemet, ahogy most mi szervezzük a barátnőmét? Már most tudom, hogy sehol. Körülöttem nincsenek agilis barátnők. Természetesen ezt magamnak köszönhetem. Mindig csak egy ember kutyája tudtam lenni. Ha volt mellettem társ nem érdekelt senki más. Soha életemben nem voltak u.n. legjobb barátnőim. Magányos korszakaimban rengeteg ember között mozogtam. Volt nagy társaságom, programom stb. de soha nem alakultak ki legjobb barátságok. Nem is haragszom ezért se magamra se a világra. Én ilyen tudok csak lenni és kész. Majd ha jön a baj, kialakul  minden magától, legalább is remélem.

2 megjegyzés:

  1. Az utolsó előtti mondat tetszik. A többi keserű. Menjetek valahová. A tegnapi vendégek nem jó kör?

    VálaszTörlés
  2. Ha a sors kegyes lesz hozzám, én szervezésre vállalkozom:::)))

    VálaszTörlés