Ma rájöttem, hogy van ami jó itt Amerikában, legalább is nekem. Hogy mi? Nekem az, hogy itt soha sincs ünnep. Évente csak 2 nap van, amikor minden zárva tart. Az egyik a novemberi pulyka ünnep, a másik az december 25. Ezen túl az üzletek számára mindegy mit ír a naptár. A kettős ünnep napok nagyjából ismeretlenek. Holnap, húsvét hétfő teljesen normális munkanap itt. Az üzletek nem csak nyitva vannak, hanem este 8-10 között valamikor zárnak.
Hálás vagyok persze a sorsnak és a saját eszemnek, no meg apám két öreg barátjának, akik a harmincas években, jómódú szülők révén, gyakornokoskodtak itt Amerikában valamennyi időt. Nekem, gyerekként egy izgalmas dolog volt Amerika, mindazzal, amit olvastam és hallottam róla. Azt hiszem, nem tudom, hogy az ő amúgy pozitív elbeszélésük nyomán alakult ki bennem az Amerika ellenszenv. Persze mondhatnám, hogy magamtól voltam ennyire okos, de soha egy másodpercig nem gondoltam arra, hogy ide kellene nekem jönni élni. 56-ban, amikor majdnem elhagytam az országot, egy barát nőmmel mentünk volna. Ő egyből Amerikába készült, filmes akart lenni, ma is Los Angelesben él, nem lett gazdag és sikeres sem. Már a tervezésnél mondtam, rám ne számítson, mert én Európában maradok. Aztán mikor tényleg kikerültem, akkor se gondolkoztam másban mint Európában. Talán egy éve voltam akkor Stockholmban, mikor előkerült anyám egyik unokaöccse, aki már 46-tól Amerikában élt. Akkoriban, 1966, még azt hitte és hirdette, hogy csak Amerikában lehet és érdemes élni. Egy nagy áruházlánc bevásárlója volt, így utazott minden évben Európába, kristály és porcelán árukat rendelni. Elég nagy fejes lehetett, mert a svéd kristály cég külön repülővel vitte el Stockholmból a gyárba.
Ott ült nálam késő estig a lakásomon és győzködött, hogy menjek ki Amerikába. Lesz állásom is, mondta. Majd ő bevisz engem eladónak az egyik áruházba, aztán majd meglátjuk merre tovább. Csak egy kérdésem volt akkor hozzá. mennyi szabadsága van nálatok egy eladónak? Nagy hümmögések után kinyögte, hogy hát esetleg lehet 2 hét is, de eleinte 1 hétnél többet semmi esetre se jó kivenni. Jól a képébe röhögtem. Akkor már túl voltam a cselédlányságon, irodában dolgoztam és természetesen 4 hét szabadság járt + én még hozzá túlóráztam minimum 2 hetet. Nem értette meg, hogy én nem autót és házat akarok külföldön szerezni, hanem utazni és látni akarom mindazt, amit valódi fiatalságomban nem lehetett. Sok évvel később, csak telefonon beszéltem vele hosszan, mikor New Yorkban voltam. Beszámoltam hol mindenütt jártam az elmúlt 7-8 évben. Végül azt mondta, azt hiszem igazad volt, hogy Európában maradtál.
Most meg nézem ezeket a szerencsétlen elárusitónőket. Többnyire mesterséges fénynél, a klímák által biztosított hőmérsékleten álldogálnak napi sok órát. Nem tudom mennyi a hivatalos munkaidő. Már előfordult, hogy megkérdezték milyen az idő kint, esik, vagy süt a nap? Biztos több műszakban csinálják, mert ezek az üzletek reggel 9-től este 10. vannak nyitva. iszonyatos nekem még belegondolni is egy ilyen életbe. De én, önző fogyasztó ezt szeretem. Amikor eszünkbe jut valami elmegyünk és megnézzük/megvesszük és kész. Tudom ronda vagyok.