Tegnap egész nap úton voltunk. Mint kiderült tegnap megdöntöttük a mindenkori melegrekordot ezen a napon. 35 fok volt és nagyon párás. Nos pont ezt a napot kellett autóban töltenünk.
Először a magyar autó szerelőhöz mentünk, aki persze a világ másik végén székel. Szerencsénkre közölte, hogy nincs most értelme kicserélni az ékszijjakat, mert azok még minimum egy évig jók lesznek. Ezek után következett B. egy régi ismerőse, akinek van köszörű gépe. B. annyit dühöngött a késeink életlensége miatt, hogy elhatározta sk ki fogja köszörülni őket. Így is lett. Azt hittem ott halok meg. A műhelyben nem volt légkondicionállás. Kint maradtam az árnyékban, ahol állt a jó meleg párás levegő. Harmadik lehetőség amit B. ajánlott, hogy maradjak a kocsiban bekapcsolt légkondi mellett, nekem túl vadnak tűnt. Hiába a jó európai spórolós lelkem.
Mindezek után következett az IKEA. Nép alig volt bent, így a konyha részlegen elkaptunk egy leányzót, aki gyönyörű 3 dimenziós konyhát tervezett nekünk a komputeren. Utána ott hagyott minket, de előtte megmutatta, hogy kell kicserélgetni az elemeket, hogy az általunk kívánt árat megkapjuk. A végeredmény elég hideg zuhanyos lett, most megy a gondolkozás arról, hogy mire nincs feltétlenül szükség.
Mindezek közepette megálltunk valahol ebédelni is, ahol finom kis kirántott rákokat ettünk, ami nekem itt az étkek csúcsa. A nagy kiránduláson volt megint alkalmam tanulmányozni az itteni mellékhelyiségeket. Mindig látok valami újat. Most pl. az étteremben az itt szokásos pókháló vékony wc papír kb. 6 centinként volt perforálva. Hasznos az ilyen biztos, miután eleve félmétereket kell letépni a használhatóság érdekében. Az IKEA-ban viszont a már másutt is látott kb 6 centi széles papír volt. Az már az én hülyeségem, hogy hosszasan raktam egymásra a papírokat, hogy elfedje a karimát és csak a művelet végén láttam meg, hogy kész ülőkefedő papírt is lehetett volna kibányászni a wc feletti tartóból. A lényeg viszont az, hogy mindenütt tiszta és rendes a hely.
Volt még nagy újdonság az IKEA-ban. Nem voltak nyitott pénztárak, csak olyanok ahol magamnak kellett mindent csinálni. Nem voltam lelkes, de érdekességnek jó volt. Van a fizető helyen leolvasó, aztán egy képernyő kiírja az összeget, majd megkérdezi, mivel akarok fizetni. Benyomva a készpénzt, be lehetett dugni a papír dollárokat a sliccbe, majd szólt hangosan a gép és elmondta, hogy mennyit kapok vissza. Után a már jött is kifele az apró papírban és fémpénzben is. Ügyes masina és rajtam kivűl senki nem kereste a normál kasszát.