Tenger

Mióta itt vagyunk nagyon meleg van, de olyan igazán szép napsütéses idő nemigen volt. Rendszerint délután szoktunk kimenni a tengerpartra de akkorra többnyire felhős lett az idő. Így ma reggel, mikor megláttam, hogy hétágra süt a nap, elhatároztam, hogy megyünk a fehér homokos tengerpartra. 11-kor már kint is voltunk, 5 km. tőlünk az út. Ez még elég korainak számított elég kevesen voltak. Rövid séta után már be is vetettem magam a habokba. A víz kb. 26 fokos! Irtó élveztem. Aztán mentünk tovább a homokban bokáig vízben, ami a legkedvesebb sétálási módom. Vagy egy órát kutyagoltunk B. felöltözve short és ing én fürdőruhában, erősen bekenve, aztán elindultunk vissza fele. Közben megérkezett egy csapat pelikán és a fürdőzők között elkezdtek halászni. Jópofa volt nézni, bár nem igazán tudom mire halásztak, mert ott még elég sekély a víz, tehát nagy halak nemigen lehettek. Mentem mendegéltem, egyszer csak egy nagy csobbanást hallottam. Visszafordulok, de nem pelikán volt, hanem B. csobbant bele a vízbe véletlenül persze. Mint mondta bámészkodott ő is és valami lukba lépett. A baj csak az volt, hogy a kezében tartott szatyorba belement a víz. A ruhám, törölköző, egyszerűen minden csurom víz lett. A fényképezőt mentettem, ami szerencsére tokban volt, ami nem engedte át rögvest a vizet. Persze tudni kell, hogy B. valamikor a múlt század közepén egy nagy hajóról kihajolva bele esett a vízbe. Állítólag ez önmagában nem volt nagy baj, de valahogy a hajó alá keveredett és a kapitány ugrott utána, így keveredett elő a vízből. Azóta víz fóbiája van. Persze én mindig csalogatom, hogy jöjjön kicsit mártózni. Ezt kivédendő nem volt ma hajlandó fürdőruhára vetkőzni. Már mondtam, hogy biztos nem is tud úszni, de ennek ellent mond, hogy munkás életének jelentős részét nagy hajókon töltötte az elektromos berendezések körül.