Napi dolgaink

Tegnap a Deutsche Welle, az egész világon adó tv hirműsor  vezető híre volt a "magyar jobb populista kormány" hajléktalanok elleni törvénye, természetesen nagyon elutasítják. Én meg, bár szégyellem magam, de nem bánom ha eltüntetik valahova a hajléktalanokat az utcáról. Szerepet játszik nálam természetesen az abszolút intoleranciám az alkoholistákkal kapcsolatban. Gyomrom forog, a városban járva, a sok mocskos ágynemű tetején délben az aluljáróban vagy a parkokban alvó hajléktalanoktól. Persze a kormány rendelete egy nagy hülyeség, de valamit mégis kellene csinálni. Minden országban vannak hajléktalanok, de valahogy kezelik őket, nem a város közepén tanyáznak. Megoldásom nincs, de nem tudom teljesen elítélni a törvényt, miközben azt tudom, hogy nem ez a megoldás. Pl. amit Bécsben láttam, hogy napközben néhány pad púposan megrakva és egy sima ponyvával diszkréten letakarva a Stadtparkban. Gondolom éjjel a parkban alszanak, de nappalra el vannak tüntetve.


Tegnap este észre vettük, hogy az autó egyik lámpája nem ég. Sebaj, B. ma átsétált az autós boltba, megvette az új körtét és levonult, hogy kicseréli. Jó egy óra múlva, lementem megnézni, hogy mi van már. Két szomszéd is segédkezett már, ráadásul az egyik meg is akarja venni a kocsit, ha ideér a másik. Eltelt még egy óra és még mindig nem jött fel. Levonultam ismét. A következő derült ki: Ahhoz, hogy a körtét kiszedje, ki kellett szedni az akkumulátort is. Egy maréknyi csavar várt már a visszarakásra. Egy kettő el volt rozsdásodva, stb. A "vevő" végig segédkezett a műveletben. Mondtam a végén, hogy ha a lakást tudná ilyen gyorsan eladni, milyen jó lenne.