Már egy hónapja itt vagyunk és még egyszer se voltunk barkácsáruházban. Lapítottam és hallgattam, mert ha eszébe jut B.-nek, akkor biztos lesz valami amiért menni kell.
Tegnap nem akart a mosogatógép elindulni. Mondtam nézze már meg. Nézte, a gép elindult, nem tudom mitől, feltehetően kézrátételtől, de kiderült, hogy a mosogató alatti szekrényben víz van.
Kezdődött a szokásos háton fekvés, vizsgálgatás, aminek az eredménye az volt, hogy a mosogató zuhanyának a csöve kilukadt. A cső és a csap is persze magyar. Tegnap este aztán eltöltöttünk egy órát a számomra már teljesen otthonos érzést keltő polcok között, sajnos minden eredmény nélkül. Van ugyan ez a cső, csak hát a csatlakozás. Az itteni szabvány és az europai szabvány között van az a nagy óceán, sajnos. Megoldás nincs. Egyelőre, amíg itt leszünk, egy vödör van a mosogató szekrényben. Nem folyik nagyon, remélem nem lesz rosszabb.

Most telefonáltak, hogy az autóval csak este 9 körül fognak ideérni. Ahhoz képest, hogy d.u. 3 óta várjuk, elég szép késés. Ennyi idő alatt már biciklivel is ide lehetett volna érni Fort Laudardale-ből, egy kis túlzással. Különben B.-nek volt egy óriási ötlete. Kitalálta, hogy miután van ingyen repülési lehetőségünk a régebbi pontjainkból, menjünk mi le repülővel az autóért. Hagytam őt álmodozni ezen egy félnapot, aztán kezdtem érdeklődni, hogy vajon mibe is kerül itt kimenni a repülőtérre ott meg a repülőtől elmenni a kikötőbe, taxival persze, mert más nincs? Amennyit spóroltunk volna, azt megette volna a kocsi meg mi útközben. Szerencsére gyorsan belátta ő is, én meg megmenekültem egy repülőtéri macerától.