Ma reggelre itt is átállították az órákat. Persze véletlenül tudtuk csak meg, az egyik szomszédtól. Sajnos még mindig tötyedtek és álmosak vagyunk. Szemlátomást ahogy öregszünk egyre nehezebben állunk át.
Reggel azért elolvastam a kb. másfél kilós újságot. Ennek a nagyrésze persze hirdetés. Annyira el vannak foglalva a keddi elnökválasztással, hogy másról szinte nem is írnak. Viszont eszembe jutott a bevándorlási kalandunk, amit tegnap elfelejtettem. Szóval az amerikai állampolgároknak a repülőn mindig kiosztanak egy papírt amit ki kell tölteni. Apró betűs és sok hülye kérdés van rajta. Olyasmik hogy hoz-e be mezőgazdasági terméket, húst, vagy termőföldet és még egy csomó mást is. Fegyver behozatalt nem kérdezik. Miután svájci gépen voltunk, a papír németűl volt. lelkesen nekifogtam és ki is töltöttem B. helyett. Ezek után B. elkezdett kételkedni és a végén addig nyüzsgött míg megkapta a papírt angolul. Azt ő töltötte ki és igen meg volt nyugodva. Megérkezés, ellenőrzés, nálam a szokásos összes ujjlenyomat és fényképezés után közlik, hogy menjünk még egy másik pacákhoz. Az tova vezényelt minket egy külön vámvizsgálóhoz, aki a cetlivel a kezében, mélyen B. szemébe nézve megismételte a kérdéseket, kiegészítve olyasmikkel is, hogy járt-e istállókban, mezőgazdasági üzemekben stb. Majd rárakatták a csomagokat egy szalagra, ami átvitte egy átvilágításon az egészet. Kiszúrták a legnagyobb bőröndöt és érdeklődtek, hogy sütemény van-e benne.?Nincs. Biztos? Biztos. Na jó akkor nyissuk ki. Szerencsére kéznél volt a lakatkulcs, kinyitottuk. Megkezdődött a kotorászás. Végül kicibálták a két csomag kb. 40 drb. turórudit, amit az itteni takaritólánynak és gyermekeinek hoztam. A nő feltehetően már találkozott vele, megnyugodott, hogy ez nem sütemény, mi visszatuszkoltuk a dolgokat a bőröndbe és végre indulhattunk haza.
Reggel azért elolvastam a kb. másfél kilós újságot. Ennek a nagyrésze persze hirdetés. Annyira el vannak foglalva a keddi elnökválasztással, hogy másról szinte nem is írnak. Viszont eszembe jutott a bevándorlási kalandunk, amit tegnap elfelejtettem. Szóval az amerikai állampolgároknak a repülőn mindig kiosztanak egy papírt amit ki kell tölteni. Apró betűs és sok hülye kérdés van rajta. Olyasmik hogy hoz-e be mezőgazdasági terméket, húst, vagy termőföldet és még egy csomó mást is. Fegyver behozatalt nem kérdezik. Miután svájci gépen voltunk, a papír németűl volt. lelkesen nekifogtam és ki is töltöttem B. helyett. Ezek után B. elkezdett kételkedni és a végén addig nyüzsgött míg megkapta a papírt angolul. Azt ő töltötte ki és igen meg volt nyugodva. Megérkezés, ellenőrzés, nálam a szokásos összes ujjlenyomat és fényképezés után közlik, hogy menjünk még egy másik pacákhoz. Az tova vezényelt minket egy külön vámvizsgálóhoz, aki a cetlivel a kezében, mélyen B. szemébe nézve megismételte a kérdéseket, kiegészítve olyasmikkel is, hogy járt-e istállókban, mezőgazdasági üzemekben stb. Majd rárakatták a csomagokat egy szalagra, ami átvitte egy átvilágításon az egészet. Kiszúrták a legnagyobb bőröndöt és érdeklődtek, hogy sütemény van-e benne.?Nincs. Biztos? Biztos. Na jó akkor nyissuk ki. Szerencsére kéznél volt a lakatkulcs, kinyitottuk. Megkezdődött a kotorászás. Végül kicibálták a két csomag kb. 40 drb. turórudit, amit az itteni takaritólánynak és gyermekeinek hoztam. A nő feltehetően már találkozott vele, megnyugodott, hogy ez nem sütemény, mi visszatuszkoltuk a dolgokat a bőröndbe és végre indulhattunk haza.
Most mondd meg!! Az én unokáim is imádják a rudit!Amerikában minden van, de túró rudi és szaloncukor nincs:::)))
VálaszTörlésEz a kriksz kraksz itt egyre rémesebb:::((((Vagy 5x
VálaszTörlésnem fogadta el::((((
Egyszer kóstoltam de nem izlett.
VálaszTörlésVan egyébként még sok minden ami nincs. Ma pl. magnéziumb-t kerestem, otthon magnebé a neve. tavaly volt itt is, de most nem találjuk sehol, de ez csak egy az ezer dolgogból ami itthiányzik.