Azt hiszem innen már egyenesen a diliházba megyek. B. még mindig a régi lakást lapogatja. El nem tudom képzelni mit csinál. Nem megyek át, mert csak idegesítem őt és magamat is.  Még soha ilyen vitáink nem voltak. Nem tudom, ő hány lakást vagy házat adott el életében, én nem sokat. De soha nem izgatott az extra csinositgatás egy eladandó objektum esetében. Az emberek többnyire úgyis megvesznek egy lakástt és a maguk kedvére alakítják. A befektetett időt vagy pénzt soha nem lehet az eladási árral behozni.
Első pesti lakásomba pl. a legdrágább eredeti német műanyag ablakokat rakattam be. Iszonyat drága volt, de nekem fontos volt, hogy ne húzzon be a szél az ablakon. Eladáskor több vevő figyelmét próbáltam felhívni az ablak minőségére, de vagy meg se hallotta, vagy fitymálva megkérdezte. Műanyag? Sejtelme nem volt a minőségi különbségekről. A marbellai lakásom szép teakfa bútorait először fehérre festették, majd mikor rájöttek, hogy úgy ronda kidobálták mind. Kizárólag egy hatalmas tükör izgatta a vevőt, amit már én is úgy kaptam a lakással. Szóval erről B.-t nem lehet meggyőzni. Az árat meg majd éppúgy szépen le kell időnként engedni, mintha semmit nem csinált volna ott napokig.
Közben itt még mindig egy csomó félkész dolog van. Az egyik fürdő működik úgy ahogy. Ez alatt azt értem, hogy még nincs szekrény a falon, türölközötartó sincs, csak a csupasz helyiség. melegviz van, a bidet működik. A másik fürdőszoba még a holdban, ott a csapok sincsenek felszerelve, tükör sincs, semmi sincs. Szólni nem szólhatok, mert az ember olyan mértékben fáradt estére, hogy fel se fogja ha beszélek hozzá. A frász lel, hogy még meddig bírja. Nekem semmit nem szabad csinálni. orvul bekentem ugyan a konyha pultot immáron kétszer lenolajjal, de most smirglizni kellene. A smirglipapirokat valahova ügyesen elrejtette, mert nem találom sehol. Ugyanis a smirglizés szerinte nem nekem való.:-(((
Tiszta szerencse, hogy a költözés napjaiban annyira el volt foglalva, hogy nem látta mekkora zsák cuccokat cipeltem át a régi lakásból. A napokban szerettem volna megszabadulni néhány öröklött darabtól, de ami rakodó felület, polc, azt nem szabad kidobni. Ide-oda hurcolásztam őket a lakásban, mire mindennek lett helye. A szörnyeteg éjjeli asztalkákat a törött lábú széket és asztalt, ma este állítólag eltüntetjük. Már ha lesz még jártányi ereje.
Ma ebéd közben mondta, hogy jó lenne már kimenni a tengerpartra. Bizony nagyon jó lenne. Ilyen meleg tél nem volt már sok-sok éve, és feltehetően nem is lesz egyhamar. Most kíváncsian várom, hogy látom-e még a tengert hazautazás előtt néhányszor.

Na és hogy ne csak nyavalyogjak, tegnapi újsághír. Los Angelesben egy 10 és egy 11 éves lánygyerek úgy összeverekedett egy fiú miatt az iskolában, hogy az egyik délután rosszul lett, az anyja bevitte kórházba, ahol a lány meghalt. Agyi trauma. Iszonyat. 10 éves koromban fiú? Mi az???

Mai újság természetesen csak a viharral foglalkozott, ami kb. 30 halálos áldozatot követelt. megint szép példa volt látható az amerikai építkezések vacakságára. Egy falut simán földig tarolt a vihar.