Vendégek

Tegnap behoztam a január elsejei ebédet. Állandó vendégeim, férjem unokaöccse és a barátja. Újév napján mindig bolondozunk. Egyszer még magányos koromban mikor csak mi ketten voltunk az unokaöccs és én, kitaláltam, hogy vessen kártyát. Ugyanis anyósom és a nővére faluhelyen lelkes kártyavetők voltak, ami nem kevés tojást, zsírt meg egyebet hozott a házhoz a háború utáni 1-2 évben.
Ha elkezdtük, rendszeresítsük. Idővel már nem voltam egyedül. N. csendes megbotránkozással figyelte a dolgokat, majd unokaöccs barátja is, de mi csak csináltuk. B. teljesen megértő az ilyesmivel szemben, még az asztrológia mániámat is megértéssel veszi tudomásul. Igen ám, de tegnap húsvét volt és valahogy szóba se került a kártyavetés. Mit csinálunk ilyenkor, beszélgetünk. Téma van bőven. Unokaöccs, aki persze már 70 éves, nagyon olvasott művelt ember és főfoglalkozású művész. Tudtuk, hogy a barát meglehetősen Fideszes érzelmű. Így aztán igyekeztünk kerülni minden politikai témát. Múzeumokról beszéltünk meg más ilyen közérdekű dolgokról. Igen ám, de ezek az Orbán hívők olyanok mint Móricka. Nekik mindenről az jut eszükbe. Így aztán a jóember, aki amúgy tényleg jó ember, pillanatok alatt belelovalta magát a témába, alig tudtuk közerővel leállítani. Azért persze nem lett harag, legközelebb is találkozunk eszünk, iszunk, beszélgetünk.
Miután elvonultak, én beraktam a mosogatógépbe a dolgokat, B. pedig elmosogatta a többit, elkezdtem hangosan röhögni magamban. B. érdeklődve nézett, hogy mi van? Mondom, erre még jó esélyem van, hogy megélem, milyen dühösek lesznek ezek 2-3 év múlva, mikor kiderül, hogy Orbán az isten se tud sz..-ból aranyat csinálni. Kár, hogy stikában nem vettem fel a tegnapi diskurzust magnóra.