Vannak jó hírek is!

Ma beszéltem a gyógytornász barátnőmmel, akit 6 hete operáltak tüdődaganattal. Hihetetlen üde és friss volt a hangja. Persze most már nem dohányzik. Lassan elmehetne szopránnak. Boldogan újságolta, hogy tegnap óta megint dolgozik és jól bírja. Ugye gyógytornász, rohangászik emel stb. napi 6 órát a kórházban és 70+ korú. Hivatalosan már több mint 10 éve nyugdíjban van, de szeretik és ott tartják továbbra is. Állítólag az év végén abba hagyja a munkát. Szerintem onnan fogják a temetőbe vinni. Rettenetesen drukkolok neki, hogy igaz legyen, amit mondtak, miszerint a daganat primer és szoliter. Sajnos kaptam én már írásba ilyet Emberemről és nem úgy volt. Tudta ő is, de remélem már elfelejtette. Egyedül él, távoli rokonai vannak csak, minek rettegjen.
Másik boldogság a 96 éves barátnőm, aki szintén dolgozik. Tegnap voltam nála. Ha ráér hatalmas sétákat tesz a Duna parton. Munkát azért vállal, mert az utazásra már végképp nem telik a feltehetően igen kicsike nyugdíjából. Önálló kisiparos volt, varrt mióta népi demokrácia lett Magyaroszágon. Ő pedig szeret utazni. Persze szerényen, Hévíz és Sopron a cél mindig. Mióta már mindenki kihalt körülötte, egyedül utazik. A feje is csodásan rendben van. Nem felejti el mit mesélt már el és mit nem, nyugisan veszi az eseményeket maga körül, elmegy szavazni, nem panaszkodik soha. Ő főz a lányára, mert az soha nem ér rá. Unokák természetesen élik a maguk életét, ünnepekkor találkoznak. Mindannyian Pesten laknak. Így kell ezt csinálni!