Nem történik semmi

Mostanában igen eseménytelen az életem, de jó ez így. Kapcsolataimat telefonon ápolom, így az egyetlen unokabátyámmal is.
Vele elég furcsa volt a kapcsolat tartásunk. 15 éves koromban, amikor még mindannyian (volt egy másik unokabátyám is, aki már nem él) a református gimnáziumba jártunk. Valami családi össze röffenés alkalmából, hármasban megváltottuk a világot, ami közben ez az unokabátyám valami olyasmit mondott, hogy ő még a Jóistentől nem kapott semmit, de bezzeg Sztálin elvtárstól. Erre én kapkodtam a megfagyott levegőt, de a szokásos konfliktus kerülő módszeremmel, tudtommal nem szóltam semmit. Magamban viszont leírtam a rokonságot.
Nem voltam én akkor se bigott vallásos, de azért még hívőbb voltam mint ma és főleg még nem ábrándultam ki a különböző egyházakból. Azt hittem, hogy a református papok igazat beszélnek a szószékről, becsületes emberek stb. Igaz akkoriban talán még tényleg nem politizáltak a templomban. Amúgy sajnos igen, pl. Tildy Zoltán, de róla külön véleménye volt a családomnak. Természetesen minden vasárnap templomba jártam, egyrészt kötelező is volt másrészt azután még sokáig csak azért is járt az ember, mert a hatalmasságok nem nézték jó szemmel. Mindig szerettem szembe úszni az árral, amiből nem túl sok jó származott.
Szóval akkor megszakadt minden rokoni kapcsolatunk. Azt se tudtam mi van vele, apám néha beszélt a bátyjával és volt egy-két hír, de nem érdekelt.
Aztán jó 30 év múlva, Apám hívta fel rá a figyelmemet, miszerint rendkívül okos értelmes ember lett belőle. Egyetemi tanár és a nézetei egy cseppet sem vadak immáron. Mostanában aztán hetente beszélek telefonon vele.
Na és most jön a lényeg. Van egy kezelhetetlennek tűnő kamaszfiú unokája. Rengeteg a baj vele évek óta. Jártak pszichiáterhez, pszichologushoz de semmi eredmény. Nem tanul, lop, hazudik, drogozik, szóval kész dráma. Mostanában már nem is kérdeztem, mert csak a kétségbe esését hallottam. A napokban valahogy csak rá terelődött a szó. Azt mondja tanul, érettségizni akar. Az iskolát kb. 3 éve ott hagyta és ha jól számolom most már 18 éves a gyerek.
Mi történt???? Hát jár egy csoportba hetente háromszor és ott olyan jó hatással vannak rá, hogy összekapta magát.
Milyen csoportba? Na erre kinyögte, hogy egy református alapítvány által fenntartott hely, ahol az ilyen problémás kamaszokkal foglalkoznak.

Nos ilyen kunkorokat produkál az élet. Ő ott hagyta a református gimnáziumot, mert nem passzolt neki, inkább államiba ment. Gondolom tagja lett akkoriban annak aminek lehetett. Később párt tag is volt természetesen. Lehet, hogy még ma is az, soha nem kérdezem. Unoka szülei valószínű életükben nem voltak templomban. Most a gyereken mégis a vallási csoport segít. Tetszik nekem a dolog.