Báloztunk

Tegnap volt a Budapest Fesztivál Zenekar adománygyűjtő bálja.  Miután az adományok főleg a gyerekek zenéhez szoktatására, valamint öregotthonokban adott kis koncertekre mentek, elmentünk.A helyre is kíváncsi voltam, ami ma Hagyományok háza néven fut, de eredetileg a Budai Vigadó volt., amit néhány éve adtak át teljesen felújítva. Az épület gyönyörű, még akkor is ha a hatalmas lépcsősorokon sehol egy kapaszkodó. A báli közönség általában nem olyan öreg és rozoga, mint mi, de talán használják a helyet másra is néha. Az meg már hagyomány lett Pesten, hogy ilyen középületeket csak gyalog lehet megközelíteni. Igaz ez nem csak erre az épületre, ami előtt ki van építve a felhajtó, de az egész teret parkolásra használják. Müpa, Nemzeti színház, nemzetközi buszpályaudvar és még sorolhatnám nem megközelíthető taxival.

Bemenésnél kérték az oltási igazolványt, Nagyon jó! Utána össznépi tesztelés volt. Nagy feltűnést keltettem, mikor közöltem, hogy pontosan mondják el mit kell csinálni, mert ez az első tesztem. Ez olyan saját magam turkálok az orromba teszt volt és öröm volt látni a rózsaszín vonalat, ami pillanatokon belül megjelent. Lelkes fiatalember segített, hogy mit hova dugjak, csepegtessek stb. Ezután megláttam egy liftet, de hiú remény volt, mert nem működött, ugyanis a lépcsőfordulóban ellenőrizték a neveket, belépőjegy nem volt. Aztán ruhatár és állva ihattunk amit akartunk, pillanatonként hozták finom falatokat is, de nem ettem mert ugye még vacsorázni is kellett. Én a falatokkal bőven jól tudtam volna lakni. 

Lassanként kitárultak a terem ajtói és bevonulhatott a nép, megkerestük a helyünk, elkezdtünk társalogni az ismeretlen asztaltársakkal. B. megörült, mert volt egy amerikai fiú is, meg volt mentve az este.

Hozták az előételt, amihez halk szalonzene volt, a 30-as évek magyar filmzenéjéből, pl. Meseautó. A zenekar vonósainak az előadásában Aztán jött néhány beszéd, bejelentés stb. A főételhez már a big band játszott a zenekar fúvósai + egy zongorista. Mikor már mindenki megevett mindent, jött egy tánccsoport, akik fergeteges táncot roptak majd végül bejöttek a közönség közé és elkaptak egy-egy vendéget táncolni. Ezzel megkezdődött a tánc. Jó fárasztó számokat játszottak. Idővel szünet lett, amiben megkezdődött az árverés. Voltak kortárs festők képei és jópofa tárgyi nyeremények is. Pl. zene és grillezés egy művész házaspárnál 8 személynek, vagy kalandozás a pesti utcákon Trabanttal Fischer Ivánnal. Árak euróban voltak és örömmel láttam hallottam, hogy sokan sokat árvereztek maguknak, sőt külföldről bekapcsolt telefonos árverező is volt. A nálunk 1-2 korosztállyal fiatalabb nép még javában ropta, mikor mi éjfél körül búcsút mondtunk és hazajöttünk. Jó lett volna kicsit táncolni is, de sajnos B. lábaival ez már igen kockázatos lett volna.

Emlékkönyv

 Keresek egy könyvet a totál rendetlen könyvespolcomon. Szemebe ötlik a kis vászonkötésű és eredetileg kis lakattal lezárható könyvecske, szép vászon kötésben. Ez a 7 éves körömben kapott emlékkönyvem. Nézegetem a beírásokat, 1942 és 1952 között. Második elemitől a második gimnáziumig. Elcsodálkozom a felnőttek nagyon szép írásán. Mindenkire emlékszem a beírók közül. Aztán jönnek a gyertek írások. Nos egyrészt elég rondák, mert bevezették a zsinórírást, ami szemlátomást nem tett jót a szépírásnak. Nézem a neveket és sejtelmem sincs kik vannak mögötte. Összesen 3 lányt tudok beazonosítani. Az egyikkel máig kapcsolatban vagyok, Los Angelesben lakik, a másik meghalt 15 évesen leukémiában, rá nagyon is emlékszem. A harmadik volt olyan okos, hogy zárójelben a vezeték nevét is oda írta. A többi bárki lehetett. Nem voltam nagy barátnőzős, de azért 8-10 azonosítatlan lány van az emlékkönyvben. Az összesen 3 fiúra nagyon jól emlékszem. Már csak egy él, de ő felhívott karácsony körül Torontóból.

Manapság, azt hiszem már nem divat az ilyesmi, jó a mai fiataloknak. Nem kell majd 80 év múlva azon tűnődniük, hogy vajon ki írta azokat a szép idézeteket, vagy szörnyű közhelyeket a nem létező emlék könyvükbe. Vajon emlékeik lesznek? Vagy ott marad minden az idővel tönkre menő okostelefonban?

50 év!

 A napokban kapcsolgattam a tv-t. Egyszer csak látok egy ismert kölni karnevál zenekart, kivételesen frakkban. Rendszerint rongyos jeansben szoktak fellépni. Valami ünneplés van. Lassan kiderül, hogy 1972-ben léptek fel először, mint ifjak és most rendesen megőszülve kicsit megpocakosodva ünneplik az 50 éves jubileumokat. Belém nyilallt, te jó ég! 50 éve mentem férjhez. Sajnos már 26 éve elvesztettem a férjemet, de ha valaki azt hiszi, hogy a fájdalom elmúlik a seb begyógyul, az nagyon téved. Túléltem de fájni most is nagyon fáj. Kivülről feltehetően vidám öregasszonynak tűnök, aki nem maradt egyedül, szerzett jó partnert, de a férjemet senki se tudja helyettesíteni. Azt a biztonságot, amit tőle kaptam, nem kaptam se előtte se utána senkitől. Nemigen szoktam álmodni és nem is láttam őt soha álmomban, de előfordult, hogy valami hihetetlen nyugodt biztonságot éreztem és azt hittem álmomban, hogy ott áll mögöttem. Rossz volt felébredni.

Zűrzavar

 Az új lakás nagyjából kész. Egy dolog hiányzott még egy villanytűzhely. B. kereste mert nem jó akármilyen, nem értek hozzá de valami a fázisokkal kapcsolatos dolog miatt. Végül talált egyet, megrendelte, kifizette, aztán vártuk, hogy értesítsenek a szállításról. Végül érdeklődött, mire kiderült, hogy stornírozták a megrendelést és vissza utalták a pénzt. Indok? Nincs. Ez a Média Markt volt

Új év új erővel indult a keresés, emag a cég, küldik. Jött az értesítés, neten lehet követni. B. kellő időben ott volt. Telefonáltak, hogy 5 perc múlva ott lesznek. Kiment a kapu elé várni. Kint állt 15 percet, sehol senki. Közben én nézem itthon. Kiírják, hogy 13 óra 04 perckor kézbesítve. Hívom B.-t, akinek közben lemerült a telefonja. Lerohanok megnézni, sehol semmi. Ez volt pénteken. Hétfő reggel telefon, majd ígéret kedden hozzák és értesítenek is, időben. Tegnap tehát még mindig hétfőn délután telefon: itt vagyunk a kapuban. Szegény gyorsan összekapkodta magát. Szerencsére a szállítók megvárták, így végre ez is megvan.

Mindenki lelkes a házhoz szállításért, én ki nem állhatom. Most is mehetek a Városmajor utcába a postára, mert jött valami csomag. Én sokkal szívesebben elmegyek egy üzletbe megnézem amit akarok, ha jó megveszem és kész. Állítólag valami papucsot rendelt. Nagyon remélem, hogy ez jó lesz, mert ez kb. a hatodik papucs. Az eddigiek nem váltak be és a legnagyobb idegességemre, ezért itthon zokniban jár.

2022

 Az év jól indult. Gyönyörű napsütéses tavaszi idő volt, és van is. 

A zűrök ellenére, miszerint kétszer mentem malacért, míg egyszer kaptam azt amit szerettem volna. Ezután jött az általános mascapone hiány. Vajon az illetékes anyagbeszerzők miért nem rendelnek időben, miután köztudott, hogy ünnepek táján igencsak nagy a kereslet? Mint megtudtam nem csak felénk, de mér Rákosborzasztón se lehetett kapni. Megszoktuk a jólétünket. Most majd indulunk vissza a szocializmus éveibe, amikor mindig minden hiánycikk volt és a karácsonyi süteményekhez már októberben gyűjteni kellett a tojást, vajat stb? A dolog engem váratlanul ért. Aztán sikerült krémsajtot kapni. Remek meg van mentve az ünnepi desszert. Szerencsére szilveszter késő este, megkóstoltam a nyavalyás natúr krémsajtot, ami iszonyat sós volt. Akkor jött barátom google. Jöttek a receptek, többnyire pudingpor kellett volna hozzá, ami nekem persze nincs. Soha nem csinálok ilyesmit. Végre előkerült valami citromos csoda, amihez szerencsére minden volt itthon, miután alig kellett valami hozzá. Az egyetlen extra volt a zselatin fix, ami volt itthon a régvolt nem dermedő kocsonyák okán. Mozsárban törtem össze, mert kő kemény volt, de működött. A desszert, szerintem, nyomába nem jött az én jó alkoholos tiramisumnak, de a barátnőm elvitte a receptet. Mi meg ma délután megettük a maradékot. A citrom ami kellett hozzá, hiányzott a lencsefőzelékből, de ezt szerencsére csak én vettem észre. 

Ezzel az év első megpróbáltatásán túl vagyok, csak ennél ne jöjjön rosszabb.

Ez az év is elmúlt, összefoglaló

 Gondolkozom, hogy mik is történtek. Az év eleje elég nehéz volt. B. az apró beavatkozás után ugyan megszabadult a fájdalmak egy részétől, viszont nem tudott járni. Mindenhova kísérni kellett, haza is, majd érte menni stb. Mindemellett az is rám maradt, amiben ő mindig segített a bevásárlás egy része. Sok akarással, energiával, torna, masszázs stb. tavasz óta már el merem engedni egyedül, rövidebb utakra. 

Első pánikomban be akartam vonulni a már megvett és kifizetett öregotthonba, erre ő kijelentette, hogy ő oda soha semmilyen körülmények közt nem megy be. Néhány hónapig topogtam egy helyben, míg nyáron kiléptem az otthonból. A pénzt rögvest vissza utalták a számlámra, de ezzel nem volt még megoldva semmi. 

Mindeközben ment a covid őrület. Sehova nem lehet menni, utazásról szó sem lehet. Az oltásokat szépen megkaptuk, mind a ketten mind a kettőt elsőre. A harmadikat aztán már öntevékenyen internetes regisztrációt követően beadattuk magunknak egy oltó központban.  

Nyáron jártunk kicsit éttermekbe, többnyire szabad téren, bár minket egy cseppet sem zavart ha csak bent volt hely. 

Szeptemberben volt egy kis fellélegzés és elmehettünk Berlinbe, utána pedig a berlini barátok jöttek hozzánk néhány napra. Ez volt nekem a lelki wellness.

Aztán egy reggel arra ébredtem, hogy kellene venni a közelben egy lakást. Őrangyalom vezetett. Lecsaptam a megfelelő lakásra és azóta sincs egyetlen eladó lakás a környéken, ami valamelyest is normális lenne. A boldogság igen mérsékelt, még ha most már kész is van minden, de engem nyomaszt egy ingatlan tulajdonlása. Kénytelen voltam végrendeletet írni, mert különben mi lesz? Remélem legkésőbb nyáron, vagy kora ősszel el fogom adni, a haszonélvezet megtartásával. Ez a forma nekem az igazi. 

Az ünnepeket nem szeretem, szerencsére nagyjából hétvégére esett. Voltunk koncerten, de valahogy maszkban nekem nem az igazi.  Holnap egész nap munka, az egyetlen vendégség miatt, de az már jövőre lesz.

Nincs sok reményem a következő évre, sajnos. De azért kívánok mindenkinek, aki ide téved egy igazán boldog újesztendőt!

Jó hírek

Az első számú, nekem legalább is nagyon jó hír, hogy már nem rövidülnek a napok, sőt igen lassan de hosszabbodnak. Ma már 1 perccel később feküdt a nap, mint egy hete. Telehold is lesz, holnapután. Ami talán nem annyira jó hír, az érzékenyeknek.

A másik jó hír, nekünk, hogy tegnap jött a Jézuska. Egy gyönyörűséges kartonban érkezett. A német posta iylen szép kartonokat árul karácsony táján. Én is elmentem kartont venni, ajándék küldés okán, de csak csúf barna kartont kaptam. Az is elment ma, mondjuk ennek is lehet örülni. 

No de mi volt a szépséges kartonban? Volt két különböző személyre szabott naptár személyre szóló képekkel. Szép kis bádog dobozban nekem sütött aprósütemény. Szintén nekem egy ígéretes könyv. Helmut Schmidt és a zongora címmel. Vágynék én is egy állami vezetőre, aki Bachot tud zongorázni művészi szinten. Végül egy üveg, valami helyi specialitás pezsgő. Kedves kézzel írt levél is volt mindehhez. Persze minden külön gyönyörűen becsomagolva. No és ki küldte? A barátnőm lánya, mert a barátnőm kezével van valami baj és nem tud se csomagolni se sütni. Barátom tavaly halt meg, ez már a második karácsony lesz nélküle. Totál meg voltam hatva, mert tudom, hogy a lány eddig soha nem sütött és különben is, Dolgozik és mégis rám szánt ennyi időt, már maga a csomagolás is rengeteg munka, nekem. 

Ma a 12 éves korom óta haverom is felhívott Tórontóból. Rajta kívűl még két ilyen öreg haverom van. Ha nem hívnak mostanában, akkor meghaltak, de reménykedem.

 

 

 

 

 Ez volt a doboz!