Keresek egy könyvet a totál rendetlen könyvespolcomon. Szemebe ötlik a kis vászonkötésű és eredetileg kis lakattal lezárható könyvecske, szép vászon kötésben. Ez a 7 éves körömben kapott emlékkönyvem. Nézegetem a beírásokat, 1942 és 1952 között. Második elemitől a második gimnáziumig. Elcsodálkozom a felnőttek nagyon szép írásán. Mindenkire emlékszem a beírók közül. Aztán jönnek a gyertek írások. Nos egyrészt elég rondák, mert bevezették a zsinórírást, ami szemlátomást nem tett jót a szépírásnak. Nézem a neveket és sejtelmem sincs kik vannak mögötte. Összesen 3 lányt tudok beazonosítani. Az egyikkel máig kapcsolatban vagyok, Los Angelesben lakik, a másik meghalt 15 évesen leukémiában, rá nagyon is emlékszem. A harmadik volt olyan okos, hogy zárójelben a vezeték nevét is oda írta. A többi bárki lehetett. Nem voltam nagy barátnőzős, de azért 8-10 azonosítatlan lány van az emlékkönyvben. Az összesen 3 fiúra nagyon jól emlékszem. Már csak egy él, de ő felhívott karácsony körül Torontóból.
Manapság, azt hiszem már nem divat az ilyesmi, jó a mai fiataloknak. Nem kell majd 80 év múlva azon tűnődniük, hogy vajon ki írta azokat a szép idézeteket, vagy szörnyű közhelyeket a nem létező emlék könyvükbe. Vajon emlékeik lesznek? Vagy ott marad minden az idővel tönkre menő okostelefonban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése