50 év!

 A napokban kapcsolgattam a tv-t. Egyszer csak látok egy ismert kölni karnevál zenekart, kivételesen frakkban. Rendszerint rongyos jeansben szoktak fellépni. Valami ünneplés van. Lassan kiderül, hogy 1972-ben léptek fel először, mint ifjak és most rendesen megőszülve kicsit megpocakosodva ünneplik az 50 éves jubileumokat. Belém nyilallt, te jó ég! 50 éve mentem férjhez. Sajnos már 26 éve elvesztettem a férjemet, de ha valaki azt hiszi, hogy a fájdalom elmúlik a seb begyógyul, az nagyon téved. Túléltem de fájni most is nagyon fáj. Kivülről feltehetően vidám öregasszonynak tűnök, aki nem maradt egyedül, szerzett jó partnert, de a férjemet senki se tudja helyettesíteni. Azt a biztonságot, amit tőle kaptam, nem kaptam se előtte se utána senkitől. Nemigen szoktam álmodni és nem is láttam őt soha álmomban, de előfordult, hogy valami hihetetlen nyugodt biztonságot éreztem és azt hittem álmomban, hogy ott áll mögöttem. Rossz volt felébredni.