Wagner mámor

Nos így utazások nélkül igen csendes mostanában az élet. Ehhez jön még a nyári uborka szezon, még az újságokban sincs sok érdekesség. no de van nekünk egy Fischer Ádámunk, aki szerencsésen, már jó pár éve kitalálta a Wagner napokat Budapesten. Minden évben megnéztünk valamit, volt amit kétszer is mert annyira jó volt, de eddig az egész Ringre még nem vállalkoztam. Az idén viszont eljött az ideje. Láttam én valamikor még Stockholmban, de nem ilyen tömören 4 nap egymás után. Sok mindent tudtam is róla, pl. hogy a Nibelungok és Wälsungok igen hatalmas és komplikált család, de teljesen most világosodott meg számomra az egész történet. Köszönhetem mindezt a magyar és német feliratozásnak, aki ezt az operákra kitalálta nagyon okos ember volt. Ugyanis tudja az ember, hogy miről van szó, de a komplikált családi cseleket, hosszan elénekelve és elmondva az összes vissza utalással csak így lehetett, nekem legalább is, teljesen világossá tenni. Nem írom le természetesen az egész szörnyen komplikált történetet, amit napi 4 órában előadtak nekünk + kétszer 1 óra szünet. Maradok csak az élményeimnél. Először is a Magyar rádió igen kiváló nagy zenekara Fischer Ádám vezénylete alatt. Kár, hogy egyébként nemigen lehet hallani őket, vagy én nem találkoztam velük azóta, mióta Vásáry Tamás nyugdíjba ment tőlük. Az énekesek is, az én hallásom szerint, nagyon jók voltak. Mondhatnám óriási hangok voltak köztük. Nem ismertem egyet se. Már rég nem járok Bayreuthba, gondolom leginkább ott lehetne megtalálni őket, vagy a német operaházakban. Szerencsére a német rendező kiválóan használta a technikai lehetőségeket. Hangverseny teremben nincs díszlet, nincs kosztüm és nincsenek kellékek, de a fényekkel és háttér vetítésekkel tökéletes illúziót tudott nyújtani.
Érdekes volt olvasni a magyar és a német feliratot. Nem tudom Wagner direkt egy régies nyelvet használt-e a Ringhez? Minden esetre az eddig látott Wagner operák felirataiban nem volt annyi számomra idegen, vagy időközben már más jelentést felvett szó mint most ezekben. Majd megpróbálok megkérdezni egy okos embert, hátha tudja.
Szóval a technika. Pont ráláttam egy robot kamerára. Nagyon jópofa volt nézni, ahogy forgott és hol behúzta hol kinyújtotta a nyakát, mint valami ormányos állat. Miután én felfele nem látok, neki köszönhetően vettem észre az énekesnőt, aki a karzatról énekelt, ő volt az utat mutató madárka. Én csak hallottam, hogy valahonnan jön a hang, mikor a kamera fordult egyet és hanyatt vágta magát az állványon. Néztem mit csinál és megláttam az énekesnőt.
Szóval hosszú volt, tömör volt, néha kicsit fárasztó volt, de összességében élveztük. Holnap majd írok a körülményekről és a közönségről, az is érdekes volt.

Elátkozott hely + újsághírek

Mikor egy hónappal ezelőtt mennem kellett a Radnóti Miklós utcába, időpontra, elindultam időben. Aztán a Margithíd közepén megállt a villamos és ki tudja miért, de ott ácsorgott közel 10 percet. Ennek következtében loholva értem csak oda a címre, 2 perc késéssel. Ma ismét mennem kellett. Megint időben indultam és oda is értem sokkal korábban mint kellett. Ez nem baj. Aztán dolgom végeztével indultam haza. Mendegéltem a körút irányába és csak csodálkoztam, hogy egyetlen villamost nem láttam. Kiérve a körútra. látom, hogy hömpölyög a nép a járdán és villamos sehol. A megállóban mesél valamit egy hangos bemondó de senki nem ért semmit. Áll bent egy villamos, a vezetőtől megtudom, hogy nincs áram! De majd jön a villamospotló busz. Nos azt köszönöm nem kérem. Elindultam toronyirányt. Szerencsére az ország háznál eszembe jutott, hogy ott a metro, le is mentem, 3 megálló. A délinél szerencsémre késett a villamos, a futárhoz képest, így pont elértem. Úgy tűnik nem lesz a Radnóti Miklós utcában több terminem, aminek nagyon örülök.

Itthon aztán bekukkoltam a legújabb hírekbe. Mit látok, van egy új gyógyszer amiből egy adag, potom 2,1 millió svájci frank. Ki fizeti ezt meg? Svájci beteg biztosítók szolidaritási alapon működnek, de ilyen árak mellett, mindenkinek emelkedni fog a már most se alacsony biztosítási díja. Egyáltalán ki tudja beárazni, mennyit ér egy ember élete?

Hogy jobb kedvre derüljek, megnéztem a legújabb statisztikát, miszerint Svájc vezet az árakban. Igaz állítólag Zürich jelenleg a legélhetőbb város de az árak ennek megfelelőek. Gyakorlatilag nincs semmi amiben nem lennének az élen. Ruha nemű átlag 25-30%-al kerül többe, mint máshol Nyugateurópában. Taxi  messze ott a legdrágább, étkezés vendéglőben szintén. Oslo, Koppenhága és Hongkong csak utána kullognak. Azt sajnos nem írták meg, miből állapítják meg melyik az élhető város. Zürich halál unalmas volt mindig, nemigen változott azóta sem.

Turisták

Ma a városban volt dolgunk és megállapítottuk, hogy máris rengeteg turista van nálunk. A siklónál sorban álltak és a Lánchíd is tele volt emberekkel. Nehezítő körülmény volt a közlekedésben, hogy elképesztő mennyiségű gyerek, óvodástól a nagy laklikig közlekedett a városban. A nagyobbak persze mint egy horda, a kisebbek természetesen a buszon. Miért nem viszik őket a zöldbe? Ki érti. No és dugók is voltak bőven, miután itthon többnyire senki se dolgozik. No de nem is erről akarok írni, hanem a svájciakról. Az történt, hogy egy amerikai kozmetikai cég a sikeres kínai eladó nőknek ajándékba egy 6 napos európai utat ígért. Maguk is meglepődtek, mikor 12000 nő kvalifikálta magát az útra. Nem tudom még hova jutottak el, de Svájcban Zürich a Titilis és Luzern volt a cél. Luzern amúgy is kedvelt turisztikai célpont, nem véletlenül. Szép öreg város a Vierwaldstätter See partján. Sok öreg ház szép falfestményekkel csodásan rendben tartva. Vendéglők a tóparton, rengeteg ajándék üzlet és egy középkori fa híd a tavon át. A fa híd sajnos új, mert valamikor az elmúlt 20 évben valami hülye dohányos sikeresen felgyújtotta. Szívem vérzett érte. Eredetileg a híd, ami fedett végig ki volt díszítve és okos mondásuk voltak végig belül rajta. Nos ez már soha nem lesz újra, de a híd az áll. A kínaiak négyezres csoportokban 3 hullámban özönlötték el a várost. A turisztikai igazgatónak komoly munkájába került, megoldani az innen oda mozgatásukat, anélkül, hogy a város forgalma összedőljön. Hol tudnak ennyi buszt parkolni, hányan tartózkodhatnak egyszerre a hídon, stb. Az első két hullámot már túlélték, a szuvenír árusok nagyon elégedettek voltak, fogyott a csokoládé is. Fő sláger az olcsóbb órák és a viktor inox hámozó volt. Utóbbi nem tudom milyen, nekem soha nem volt, csak bicskám. Kínaiak jól bírták az ottani klímát is. Zuhogott az eső és az egész város piros esernyők alá vonult. Látom magam előtt, ahogy egy hosszú piros kígyó araszol át a városon.

Most tényleg itt a vége

Megint nem hagyott tovább irni a gép.

Zürichben megszálltunk az állomással szemben egy jó szállodában. Volt internet, jókat ettünk mindkét nap. Aztán kimentünk a repülőtérre, ami ismét sok újdonsággal szolgált. 5 éve nem voltam ott és szinte rá se lehetett ismerni a helyre. A budapesti gép is végre normálisabb helyről indul. Régen mindig buszozni kellett, most már simán be lehetett szállni. persze tömeg volt, hol nincs manapság tömeg? A gép dugig tele volt, a swiss nagy összegeket ígérgetett 5 embernek ha hajlandók megvárni a következő gépet. Nekünk már elegünk volt, örültünk ha mielőbb  jöhettünk haza.

PS helyesírás javításkor az utolsó sorokat az előző 2 beírásban nem láttam. A blogmotor nem szereti a bőbeszédű blogosokat. Ha hiba van benne, sajnálom.

Befejzés folytatás

Valamiért a blog nem hagy sokat írni. Mikor leérek a "lap" aljára nem megy tovább. Szóval:

9. nap
Heidelberg, emlékezetem szerint egy nagyon szép barok város. Ott van a legrégibb egyetem Németországban. A város szerencsés volt, alig sérült a háború alatt. Valamikor az 1600 években viszont teljesen rommá lőtték vagy égették az akkori várost, ami aztán felépült azóta is egységes barok képet mutat. Mi ezúttal a középkori vár rom egyetlen visszaépített részébe mentünk, ahol ismét hangverseny volt műsoron. A zenekar összetétele megint változott egy hegedűs elment és egy magyar fiú jött helyette. Így volt 4 vonós egy fuvolás egy csembalós és egy énekes nő. Telemann, Haydn és Hasse műveket játszottak.
Ebéd után újabb kirándulás Speyerbe. Ezt megint kihagytam. Emlékeztem még a hatalmas dómra, amit 1030-ban kezdtek építeni, II. Konrád császár uralkodása idején. (Az adatokat puskáztam) A papírokból látom, hogy a várost a rómaiak alapították Civitas Nemeteum néven, amit úgy fordítanak, hogy a Német törzs fővárosa (Hauptstadt des Stammes der Nemeter)
Este u.n. galadiner volt, teljesen feledős, viszont utána megint M. Escherer mesélt nekünk, igen élvezetesen.

10, nap, már csak csomagolni kellett és a számlát kifizetni, majd taxi és ki az állomásra Baselben. Ritkán örültem ennyire egy út végének. Bár ami a kultur részét illeti az útnak, nem volt csalódás sőt, de az összes többiről jobb nem is beszélni.Megint bebizonyosodott a régi mottó, mindent akkor kell(ene) abba hagyni amikor a legjobb. A tavalyi hajókázásunk még mindig nagyon kellemes emlék. Akkor kellett volna megállni ezekkel az utakkal. Biztos, hogy nem lesz több ilyen hosszú utunk. Nem bírjuk már. Akár a koffer felcibálása a vonatba is meghaladja lassan az erőinket. B. persze nem szól semmit, de látom rajta, hogy már nem lendíti olyan könnyen a 20 kilós koffert mint egy pár évvel ezelőtt. Végül is bő 50 év alatt elég sokat utaztam. Amit eredetileg akartam, mindent megnéztem, sőt sok olyat is, amire régen nem is gondoltam. Nyugdíjas koromban különösen kihasználtam az időt az utazásra. Be kell egyszer fejezni. Ha adódik valami érdekes, ami csak 3-4 nap, nyár és kevés csomaggal, vonaton megoldható, akkor biztos megyünk még, de nagyobb lélegzetű utak már nem lesznek.
Zürichben megszálltunk az állomással szemben egy jó szállodában. Volt internet, jókat ettünk mindkét nap. Aztán kimentünk a repülőtérre, ami ismét sok ujdonsággal szolgált. 5 éve nem voltam ott és szinte rá se lehetett ismerni a helyre. A budapesti gép is végre normálisabb helyről indul. Régen mindig buszozni kellett, most már simán be lehetett szállni. persze tömeg volt, hol nincs manapság tömeg? A gép dugig tele volt, a swiss nagy összegeket ígérgetett 5 embernek ha hajlandók megvárni a következő gépet. . Nekünk már elegünk volt, örültünnk ha melőgg jöhettünk haz.

Befejezés

Helyesbítés: az 5. nap után, természetesen a 6. nap következett. Elátkozott internet hiány miatt a magammal hozott programokból írom az út leírást, ami nagyon nem jó. Más a direkt élmény, mint a papírokból való visszaemlékezés.Tehát a
6.nap, délelőtt Würzburg, délután buszos kirándulás Rothenburg ob der Tauber. Ezt én se hagyom ki. Kb. 40 éve voltam már ott, még a szüleimmel, én akkor Stockholmból. Egy elvarázsolt kis középkori városka, tele szépen rendbe hozott fachwerk házakkal. Városfal is van. Nem volt nagy vezetés, magunk sétálgathattunk az ódon utcácskákon, ahol még aránylag kevés amerikai és kínai csoport zavarta csak a nyugalmat. Állítólag szezonban mozogni se lehet az utcákon, annyi a turista. Sajnos az ódonsághoz valódi macskakövek tartoznak az utcákon, amin ha nem figyel oda az ember a nyakát törheti. Itt még a nap is kisütött, de persze a hideg az maradt.

7.nap
Hajnali fél kilenckor indul a kirándulás, esőben és 10 fokban, Wetheimbe. Természetesen a hajón maradtam. Az első utunkon voltunk már ott, egy szokványos elég öreg kisváros. A hajó persze megy tovább Miltenbergbe, ahová a busz hozza majd a kirándulókat, az ebédre. Nekem egy nyugodt olvasós délelőtt. Délután megint a hajón van koncert.Mozart Johann Strauss papa, majd a fia is és Lannert van programon. Közben Mercedes Escherer felolvas.

8.nap
Már hajnali 3-tól, a kapitány szerint, a Rajnán hajózunk. Ezúttal a zsilipekben lefele liftezünk. Ez a délelőtt amolyan sétahajózás. Sok vár és várrom van ezen a szakaszon, valamint a híres Loreley szikla és szobor. Az utóbbit ebben a borús időben alig lehet felfedezni. A hajó megy egy darabig, majd vissza fordul. Így mindenki minden oldalról jól megnézhet mindent. Ebéd után a zenekarunk Loreley valcert és egyéb tánczenéket játszik, csak, hogy lássuk tudnak ilyet is.
Délután 5-re érünk Mainzba, ahol a város közepén kötünk ki. Magunk mehetünk várost nézni. Az idő elég barátságos, bár változatlanul fagyos. Megnézzük a dómot. Végre egy hely, ahol még soha nem jártam. A főtér falán elolvasom, hogy a térből a sérült dómon kívül semmi nem maradt a háború után, de a 60-as évektől vissza építették, nagyjából eredeti állapotában a barok teret. Ha nem olvasom, azt hiszem eredeti. Aztán vissza a hajóra, ami vacsora közben már el is indul újra.

9. nap
Heidelberg, emlékezetem szerint egy nagyon szép barok város. Ott van a legrégibb egyetem Németországban. A város szerencsés volt, alig sérült a háború alatt. Valamikor az 1600 években viszont teljesen rommá lőtték vagy égették az akkori várost, ami aztán felépült azóta is egységes barok képet mutat. Mi ezuttal

Folytatás

Kénytelen voltam megszakítani az írást, mert a computer nem volt hajlandó tovább engedni.

2. nap
Délelőtt hajóztunk "Schlögener Schlinge" nagyon szép része a Dunának. Közben viszont láttam "öreg barátomat" Dietmar Griesert. Ő egy kulturtörténész professzor és nagyon érdekes könyveket írt. Nem barátom persze, de hallottam egyszer egy felolvasását Bécsben, sőt van egy dedikált könyvem is tőle. Ezúttal legújabb könyvéből olvasott fel, ami a szeretetről szól. Volt szülői szeretet, Beethoven, testvéri szeretet Mozart és a saját anyjával való történetek. Ő egyébként 85 éves, tehát kortársam.
Ebéd közben megérkeztünk Passauba, ahová délután be is mentünk. 7 fok volt, majd megfagytam. A város ismert, 3 folyó találkozásánál van. Szegényeket rendszeresen elviszi az árvíz. Csak klíma hívőknek mondom, hogy az árvizek nem  a klímaváltozás hatására vannak. Az első adat a városháza falán 1513-ból származik. Akkora árvíz azóta se volt. A passaui városháza dísz termében volt a következő koncert. Itt számomra teljesen ismeretlen barok szerzőktől játszottak darabokat és csatlakozott hozzájuk egy énekesnő is. Kellemes volt a hatalmas belmagasságú ódon teremben ülni és hallgatni a zenét.  Az egész zenekar üdítően fiatal emberekből állt. A vezetőjük 54 éves, a többi 30 körüli volt. Ezután vissza a hajóra, vacsora. Aki akart még ihatott valamit a bárban és hallgathatta Emilt, aki szintetizátorral játszott és sajnos énekelt is hozzá, korunkhoz illő öreg slágereket.

3.nap
Regensburgba érkeztünk, kirándulás, városnézés volt, amire nem mentem. Regensburgot jól ismerem, a gyönyörű templomot, az első kőhidat és a gótikus lakó tornyokat. Sajnos ezzel a weltenburgi kolostorban tartott orgona koncerten se vehettem részt, amit nagyon sajnálok, de hideg volt. Sajnos a bundámat nem vittem magammal, márpedig ilyen hőfokon itthon biztos abban mentem volna csak az utcára. Szóval a hajón maradtam és élvezettel olvastam egy fiatal osztrák irónőnek a könyvét, amit indulás előtt töltöttem le magamnak. No és élveztem a tájat, a zsilipezést, ugyanis a hajó ment tovább Kehlheimbe. A csoportot hozták utánunk busszal. Este megint koncert volt a hajón. Ezúttal a Chursächsische Streichsolisták játszottak, Wagnert ami elég furcsa volt 6 vonós előadásában és Hindemithet, valamint egy számomra ismeretlen szerző Ivanovici művét adták elő. A szünetben Mercedes Escherer olvasott fel. Ő egy bécsi szinésznő, élvezet volt hallgatni.

4. nap
Megérkezünk Rothba, ahol a csoport kiszáll és busszal megy Nürnbergbe várost nézni, valamint egy orgona koncert is lesz egy templomban. Nürnberget is ismerem és változatlanul hideg van. Így ismét a hajót választom, ami megy tovább, immáron a Maina-Duna kanálison. Megint csodás zsilipeken megyünk át. A kanális először a Regnitz nevű folyó medrében megy, gondolom kimélyítették erre a célra. Fürt után megy bele a beton vájuba. Sajnos most nem láttam, de az első ilyen utunkon, a gyönyörű időben kint ülve láttuk, hogy miközben mi hajókázunk alattunk az autobahnon mennek az autók. Nekem ez akkor nagy élmény volt. Most csak a zsilipekkel találkoztam. Ebéd után, miután megérkeztünk Nürnbergbe megnéztünk egy hatalmas hangszergyüjteményt a múzeumben. Érdekes volt, annál is inkább mert alig 2 hete láttunk egy hasonlót Berlinben. Itt főleg a billentyűs hangszereken volt a hangsúly és a velünk utazó zongorista be is mutatta az összeset. Ezen az estén aztán már csak Emil szórakoztatott minket.

5. nap
Az éjszaka folyamán megérkeztünk Bambergbe. Délelőtt városnézés, amit a szokásos oknál fogva megint elblicceltem. Láttam már és hideg volt. B. szorgosan járta az utat, pedig vele is voltam már ezeken a helyeken. Nem emlékezett rájuk, ment újra. Ő egy cseppet sem fázós. Én viszont élveztem a nyugalmat, a könyvemet és a tájat. Mikor van nekem itthon időm órákat olvasni napközben? Soha. Bamberget nagyjából elkerülték a bombázások, ritka szerencse ez. Megmaradt a dóm, a városháza és még sok más templom is. Tele van tornyokkal a város, no meg szép öreg házakkal. Nem véletlenül az UNESCO világ örökség listáján is szerepel.
Este az eredeti zenekarunk néhány új és lecserélt taggal   játszik nekünk, Mozartot és Rachmaninovot. Utána beszélgetés velük. Sokat megtudunk róluk, ki hol mit csinál és él. A szinésznő is elmondja eddigi pályafutását. Kellemes érdekes este volt.

10. nap
Délelőtt Würzburg. Buszos városnézés, tulajdon képen nincs sok érdekesség. Egy ipar város, vasúti csomópont. Viszont mi Orgona koncertet kapunk fuvola kisérettel, a valamikori udvari templomban. Bachon kívül egyik szerzőt se ismertem, de szép volt. Ebédre vissza a hajóra és ezzel kész is volt a nap. Délután lehetett kávézni, este Emilt hallgatni.