Valamiért a blog nem hagy sokat írni. Mikor leérek a "lap" aljára nem megy tovább. Szóval:
9. nap
Heidelberg, emlékezetem szerint egy nagyon szép barok város. Ott van a legrégibb egyetem Németországban. A város szerencsés volt, alig sérült a háború alatt. Valamikor az 1600 években viszont teljesen rommá lőtték vagy égették az akkori várost, ami aztán felépült azóta is egységes barok képet mutat. Mi ezúttal a középkori vár rom egyetlen visszaépített részébe mentünk, ahol ismét hangverseny volt műsoron. A zenekar összetétele megint változott egy hegedűs elment és egy magyar fiú jött helyette. Így volt 4 vonós egy fuvolás egy csembalós és egy énekes nő. Telemann, Haydn és Hasse műveket játszottak.
Ebéd után újabb kirándulás Speyerbe. Ezt megint kihagytam. Emlékeztem még a hatalmas dómra, amit 1030-ban kezdtek építeni, II. Konrád császár uralkodása idején. (Az adatokat puskáztam) A papírokból látom, hogy a várost a rómaiak alapították Civitas Nemeteum néven, amit úgy fordítanak, hogy a Német törzs fővárosa (Hauptstadt des Stammes der Nemeter)
Este u.n. galadiner volt, teljesen feledős, viszont utána megint M. Escherer mesélt nekünk, igen élvezetesen.
10, nap, már csak csomagolni kellett és a számlát kifizetni, majd taxi és ki az állomásra Baselben. Ritkán örültem ennyire egy út végének. Bár ami a kultur részét illeti az útnak, nem volt csalódás sőt, de az összes többiről jobb nem is beszélni.Megint bebizonyosodott a régi mottó, mindent akkor kell(ene) abba hagyni amikor a legjobb. A tavalyi hajókázásunk még mindig nagyon kellemes emlék. Akkor kellett volna megállni ezekkel az utakkal. Biztos, hogy nem lesz több ilyen hosszú utunk. Nem bírjuk már. Akár a koffer felcibálása a vonatba is meghaladja lassan az erőinket. B. persze nem szól semmit, de látom rajta, hogy már nem lendíti olyan könnyen a 20 kilós koffert mint egy pár évvel ezelőtt. Végül is bő 50 év alatt elég sokat utaztam. Amit eredetileg akartam, mindent megnéztem, sőt sok olyat is, amire régen nem is gondoltam. Nyugdíjas koromban különösen kihasználtam az időt az utazásra. Be kell egyszer fejezni. Ha adódik valami érdekes, ami csak 3-4 nap, nyár és kevés csomaggal, vonaton megoldható, akkor biztos megyünk még, de nagyobb lélegzetű utak már nem lesznek.
Zürichben megszálltunk az állomással szemben egy jó szállodában. Volt internet, jókat ettünk mindkét nap. Aztán kimentünk a repülőtérre, ami ismét sok ujdonsággal szolgált. 5 éve nem voltam ott és szinte rá se lehetett ismerni a helyre. A budapesti gép is végre normálisabb helyről indul. Régen mindig buszozni kellett, most már simán be lehetett szállni. persze tömeg volt, hol nincs manapság tömeg? A gép dugig tele volt, a swiss nagy összegeket ígérgetett 5 embernek ha hajlandók megvárni a következő gépet. . Nekünk már elegünk volt, örültünnk ha melőgg jöhettünk haz.
9. nap
Heidelberg, emlékezetem szerint egy nagyon szép barok város. Ott van a legrégibb egyetem Németországban. A város szerencsés volt, alig sérült a háború alatt. Valamikor az 1600 években viszont teljesen rommá lőtték vagy égették az akkori várost, ami aztán felépült azóta is egységes barok képet mutat. Mi ezúttal a középkori vár rom egyetlen visszaépített részébe mentünk, ahol ismét hangverseny volt műsoron. A zenekar összetétele megint változott egy hegedűs elment és egy magyar fiú jött helyette. Így volt 4 vonós egy fuvolás egy csembalós és egy énekes nő. Telemann, Haydn és Hasse műveket játszottak.
Ebéd után újabb kirándulás Speyerbe. Ezt megint kihagytam. Emlékeztem még a hatalmas dómra, amit 1030-ban kezdtek építeni, II. Konrád császár uralkodása idején. (Az adatokat puskáztam) A papírokból látom, hogy a várost a rómaiak alapították Civitas Nemeteum néven, amit úgy fordítanak, hogy a Német törzs fővárosa (Hauptstadt des Stammes der Nemeter)
Este u.n. galadiner volt, teljesen feledős, viszont utána megint M. Escherer mesélt nekünk, igen élvezetesen.
10, nap, már csak csomagolni kellett és a számlát kifizetni, majd taxi és ki az állomásra Baselben. Ritkán örültem ennyire egy út végének. Bár ami a kultur részét illeti az útnak, nem volt csalódás sőt, de az összes többiről jobb nem is beszélni.Megint bebizonyosodott a régi mottó, mindent akkor kell(ene) abba hagyni amikor a legjobb. A tavalyi hajókázásunk még mindig nagyon kellemes emlék. Akkor kellett volna megállni ezekkel az utakkal. Biztos, hogy nem lesz több ilyen hosszú utunk. Nem bírjuk már. Akár a koffer felcibálása a vonatba is meghaladja lassan az erőinket. B. persze nem szól semmit, de látom rajta, hogy már nem lendíti olyan könnyen a 20 kilós koffert mint egy pár évvel ezelőtt. Végül is bő 50 év alatt elég sokat utaztam. Amit eredetileg akartam, mindent megnéztem, sőt sok olyat is, amire régen nem is gondoltam. Nyugdíjas koromban különösen kihasználtam az időt az utazásra. Be kell egyszer fejezni. Ha adódik valami érdekes, ami csak 3-4 nap, nyár és kevés csomaggal, vonaton megoldható, akkor biztos megyünk még, de nagyobb lélegzetű utak már nem lesznek.
Zürichben megszálltunk az állomással szemben egy jó szállodában. Volt internet, jókat ettünk mindkét nap. Aztán kimentünk a repülőtérre, ami ismét sok ujdonsággal szolgált. 5 éve nem voltam ott és szinte rá se lehetett ismerni a helyre. A budapesti gép is végre normálisabb helyről indul. Régen mindig buszozni kellett, most már simán be lehetett szállni. persze tömeg volt, hol nincs manapság tömeg? A gép dugig tele volt, a swiss nagy összegeket ígérgetett 5 embernek ha hajlandók megvárni a következő gépet. . Nekünk már elegünk volt, örültünnk ha melőgg jöhettünk haz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése