50 év!

 A napokban kapcsolgattam a tv-t. Egyszer csak látok egy ismert kölni karnevál zenekart, kivételesen frakkban. Rendszerint rongyos jeansben szoktak fellépni. Valami ünneplés van. Lassan kiderül, hogy 1972-ben léptek fel először, mint ifjak és most rendesen megőszülve kicsit megpocakosodva ünneplik az 50 éves jubileumokat. Belém nyilallt, te jó ég! 50 éve mentem férjhez. Sajnos már 26 éve elvesztettem a férjemet, de ha valaki azt hiszi, hogy a fájdalom elmúlik a seb begyógyul, az nagyon téved. Túléltem de fájni most is nagyon fáj. Kivülről feltehetően vidám öregasszonynak tűnök, aki nem maradt egyedül, szerzett jó partnert, de a férjemet senki se tudja helyettesíteni. Azt a biztonságot, amit tőle kaptam, nem kaptam se előtte se utána senkitől. Nemigen szoktam álmodni és nem is láttam őt soha álmomban, de előfordult, hogy valami hihetetlen nyugodt biztonságot éreztem és azt hittem álmomban, hogy ott áll mögöttem. Rossz volt felébredni.

Zűrzavar

 Az új lakás nagyjából kész. Egy dolog hiányzott még egy villanytűzhely. B. kereste mert nem jó akármilyen, nem értek hozzá de valami a fázisokkal kapcsolatos dolog miatt. Végül talált egyet, megrendelte, kifizette, aztán vártuk, hogy értesítsenek a szállításról. Végül érdeklődött, mire kiderült, hogy stornírozták a megrendelést és vissza utalták a pénzt. Indok? Nincs. Ez a Média Markt volt

Új év új erővel indult a keresés, emag a cég, küldik. Jött az értesítés, neten lehet követni. B. kellő időben ott volt. Telefonáltak, hogy 5 perc múlva ott lesznek. Kiment a kapu elé várni. Kint állt 15 percet, sehol senki. Közben én nézem itthon. Kiírják, hogy 13 óra 04 perckor kézbesítve. Hívom B.-t, akinek közben lemerült a telefonja. Lerohanok megnézni, sehol semmi. Ez volt pénteken. Hétfő reggel telefon, majd ígéret kedden hozzák és értesítenek is, időben. Tegnap tehát még mindig hétfőn délután telefon: itt vagyunk a kapuban. Szegény gyorsan összekapkodta magát. Szerencsére a szállítók megvárták, így végre ez is megvan.

Mindenki lelkes a házhoz szállításért, én ki nem állhatom. Most is mehetek a Városmajor utcába a postára, mert jött valami csomag. Én sokkal szívesebben elmegyek egy üzletbe megnézem amit akarok, ha jó megveszem és kész. Állítólag valami papucsot rendelt. Nagyon remélem, hogy ez jó lesz, mert ez kb. a hatodik papucs. Az eddigiek nem váltak be és a legnagyobb idegességemre, ezért itthon zokniban jár.

2022

 Az év jól indult. Gyönyörű napsütéses tavaszi idő volt, és van is. 

A zűrök ellenére, miszerint kétszer mentem malacért, míg egyszer kaptam azt amit szerettem volna. Ezután jött az általános mascapone hiány. Vajon az illetékes anyagbeszerzők miért nem rendelnek időben, miután köztudott, hogy ünnepek táján igencsak nagy a kereslet? Mint megtudtam nem csak felénk, de mér Rákosborzasztón se lehetett kapni. Megszoktuk a jólétünket. Most majd indulunk vissza a szocializmus éveibe, amikor mindig minden hiánycikk volt és a karácsonyi süteményekhez már októberben gyűjteni kellett a tojást, vajat stb? A dolog engem váratlanul ért. Aztán sikerült krémsajtot kapni. Remek meg van mentve az ünnepi desszert. Szerencsére szilveszter késő este, megkóstoltam a nyavalyás natúr krémsajtot, ami iszonyat sós volt. Akkor jött barátom google. Jöttek a receptek, többnyire pudingpor kellett volna hozzá, ami nekem persze nincs. Soha nem csinálok ilyesmit. Végre előkerült valami citromos csoda, amihez szerencsére minden volt itthon, miután alig kellett valami hozzá. Az egyetlen extra volt a zselatin fix, ami volt itthon a régvolt nem dermedő kocsonyák okán. Mozsárban törtem össze, mert kő kemény volt, de működött. A desszert, szerintem, nyomába nem jött az én jó alkoholos tiramisumnak, de a barátnőm elvitte a receptet. Mi meg ma délután megettük a maradékot. A citrom ami kellett hozzá, hiányzott a lencsefőzelékből, de ezt szerencsére csak én vettem észre. 

Ezzel az év első megpróbáltatásán túl vagyok, csak ennél ne jöjjön rosszabb.

Ez az év is elmúlt, összefoglaló

 Gondolkozom, hogy mik is történtek. Az év eleje elég nehéz volt. B. az apró beavatkozás után ugyan megszabadult a fájdalmak egy részétől, viszont nem tudott járni. Mindenhova kísérni kellett, haza is, majd érte menni stb. Mindemellett az is rám maradt, amiben ő mindig segített a bevásárlás egy része. Sok akarással, energiával, torna, masszázs stb. tavasz óta már el merem engedni egyedül, rövidebb utakra. 

Első pánikomban be akartam vonulni a már megvett és kifizetett öregotthonba, erre ő kijelentette, hogy ő oda soha semmilyen körülmények közt nem megy be. Néhány hónapig topogtam egy helyben, míg nyáron kiléptem az otthonból. A pénzt rögvest vissza utalták a számlámra, de ezzel nem volt még megoldva semmi. 

Mindeközben ment a covid őrület. Sehova nem lehet menni, utazásról szó sem lehet. Az oltásokat szépen megkaptuk, mind a ketten mind a kettőt elsőre. A harmadikat aztán már öntevékenyen internetes regisztrációt követően beadattuk magunknak egy oltó központban.  

Nyáron jártunk kicsit éttermekbe, többnyire szabad téren, bár minket egy cseppet sem zavart ha csak bent volt hely. 

Szeptemberben volt egy kis fellélegzés és elmehettünk Berlinbe, utána pedig a berlini barátok jöttek hozzánk néhány napra. Ez volt nekem a lelki wellness.

Aztán egy reggel arra ébredtem, hogy kellene venni a közelben egy lakást. Őrangyalom vezetett. Lecsaptam a megfelelő lakásra és azóta sincs egyetlen eladó lakás a környéken, ami valamelyest is normális lenne. A boldogság igen mérsékelt, még ha most már kész is van minden, de engem nyomaszt egy ingatlan tulajdonlása. Kénytelen voltam végrendeletet írni, mert különben mi lesz? Remélem legkésőbb nyáron, vagy kora ősszel el fogom adni, a haszonélvezet megtartásával. Ez a forma nekem az igazi. 

Az ünnepeket nem szeretem, szerencsére nagyjából hétvégére esett. Voltunk koncerten, de valahogy maszkban nekem nem az igazi.  Holnap egész nap munka, az egyetlen vendégség miatt, de az már jövőre lesz.

Nincs sok reményem a következő évre, sajnos. De azért kívánok mindenkinek, aki ide téved egy igazán boldog újesztendőt!

Jó hírek

Az első számú, nekem legalább is nagyon jó hír, hogy már nem rövidülnek a napok, sőt igen lassan de hosszabbodnak. Ma már 1 perccel később feküdt a nap, mint egy hete. Telehold is lesz, holnapután. Ami talán nem annyira jó hír, az érzékenyeknek.

A másik jó hír, nekünk, hogy tegnap jött a Jézuska. Egy gyönyörűséges kartonban érkezett. A német posta iylen szép kartonokat árul karácsony táján. Én is elmentem kartont venni, ajándék küldés okán, de csak csúf barna kartont kaptam. Az is elment ma, mondjuk ennek is lehet örülni. 

No de mi volt a szépséges kartonban? Volt két különböző személyre szabott naptár személyre szóló képekkel. Szép kis bádog dobozban nekem sütött aprósütemény. Szintén nekem egy ígéretes könyv. Helmut Schmidt és a zongora címmel. Vágynék én is egy állami vezetőre, aki Bachot tud zongorázni művészi szinten. Végül egy üveg, valami helyi specialitás pezsgő. Kedves kézzel írt levél is volt mindehhez. Persze minden külön gyönyörűen becsomagolva. No és ki küldte? A barátnőm lánya, mert a barátnőm kezével van valami baj és nem tud se csomagolni se sütni. Barátom tavaly halt meg, ez már a második karácsony lesz nélküle. Totál meg voltam hatva, mert tudom, hogy a lány eddig soha nem sütött és különben is, Dolgozik és mégis rám szánt ennyi időt, már maga a csomagolás is rengeteg munka, nekem. 

Ma a 12 éves korom óta haverom is felhívott Tórontóból. Rajta kívűl még két ilyen öreg haverom van. Ha nem hívnak mostanában, akkor meghaltak, de reménykedem.

 

 

 

 

 Ez volt a doboz!

 

 

 

 

Itt az alagút vége!

 Ma délutánra végre minden elkészült. Az IKEA bútorok összerakva, bojler kicserélve, folyik a hideg és a meleg víz is, ott ahol kell. Őszintén szólva tegnap este már kicsit morózus voltam, mert nem jött a csempés, akinek még egy kis dolga volt a lakásban. Ma aztán megérkezett, váltotta a bútor összerakókat és kora délután leadták a kulcsot. 

Most majd meglátom, mikor tudom össze szervezni a szállítókat és a barátnőm raktárát, hogy elhozzák ide a régi szófámat. No meg a beigért 4 széket. Aztán még folytatni kell a héten megkezdett takarítást és kész. Zárat B. akarja le cserélni. Aztán egy időre elfelejtem a dolgot. Megvárom amíg kivetik az illetéket és valamikor tavasszal keresek majd vevőt. 

Itt válaszolok, mert ki tudja miért a blog nem enged válaszolni. A haszonélvezeti jogban az a pláne, hogy amíg én élek kizárólag én használhatom a lakást. Ilyet általában befektetésnek vesznek emberek. Az enyémmel, amiben élek, elég rosszul jártak, mert ugye még mindig élek. Minél öregebb az eladó, annál jobb üzlet a vevőnek. Nincs semmi kétségem abban, hogy vihar sebesen el tudom majd adni. Addig is írtam sebtében egy végrendeletet, nehogy már az államra szálljon, ha hirtelen feldobom a talpam. Soha nem vágytam semmilyen ingatlanra, mert csak gond és megkötöttség.

Látom az alagut végét

 Az általam kiválasztott mestergárda jól működik. Kész a fűrdőszoba és ajtókat is vettek és be is rakták. Ha nem derül ki menet közben, hogy a boyler lukas, akkor ma kész lett volna minden. Az lett amit akartam. Ők vettek meg mindent ami kellett, hozták a számlákat én meg fizettem. Nem kértek előre semmit. Hajszál pontosak voltak mindig, mikor egyszer dugóba ragadtak, telefonáltak, hogy késnek. Kezdem visszanyerni a bizalmamat az emberekben. 

Persze lesz még dolog, meg költség is. A dolog az IKEA bútor össze rakása. Arra nincs ember, a végén mi fogjuk összerakni. Nem nagy művészet, gyakorlatunk van, remélem megbirkózunk a feladattal. 

A tűzhelyet ha megvesszük házhoz szállítják. Aztán begyűjtöm a berendezést. Egy asztal van ott, barátnőmnek van 4 fölösleges széke. A saját kiszuperált sarokszófám a raktárban vár. Barátnak van feleslegben ágyneműje huzatokkal együtt. Nálam is akad a pincében néhány díszpárna és egy régi ágytakaró, amit annyira szerettem, hogy nem ajándékoztam el. Sajnos a függönyöket mind elajándékoztam, de azt majd jövőre veszek az IKEA-ban. Karnis gurikkal együtt van. Ott hagytak egy komplett evőeszköz készletet, az eredeti dobozában és egy csomó üvegtányért. Alakul a dolog. 

Az egész környéken csak két egyszobás lakás van jelenleg eladó. Az egyiket láttam, 2 m. belmagasság, eladhatatlan. Hamarosan el fogom adni ezt a lakást is a haszonélvezeti jog megtartásával. Az én koromban, ez már egy cukorfalat egy befektetőnek.