Ez az év is elmúlt, összefoglaló

 Gondolkozom, hogy mik is történtek. Az év eleje elég nehéz volt. B. az apró beavatkozás után ugyan megszabadult a fájdalmak egy részétől, viszont nem tudott járni. Mindenhova kísérni kellett, haza is, majd érte menni stb. Mindemellett az is rám maradt, amiben ő mindig segített a bevásárlás egy része. Sok akarással, energiával, torna, masszázs stb. tavasz óta már el merem engedni egyedül, rövidebb utakra. 

Első pánikomban be akartam vonulni a már megvett és kifizetett öregotthonba, erre ő kijelentette, hogy ő oda soha semmilyen körülmények közt nem megy be. Néhány hónapig topogtam egy helyben, míg nyáron kiléptem az otthonból. A pénzt rögvest vissza utalták a számlámra, de ezzel nem volt még megoldva semmi. 

Mindeközben ment a covid őrület. Sehova nem lehet menni, utazásról szó sem lehet. Az oltásokat szépen megkaptuk, mind a ketten mind a kettőt elsőre. A harmadikat aztán már öntevékenyen internetes regisztrációt követően beadattuk magunknak egy oltó központban.  

Nyáron jártunk kicsit éttermekbe, többnyire szabad téren, bár minket egy cseppet sem zavart ha csak bent volt hely. 

Szeptemberben volt egy kis fellélegzés és elmehettünk Berlinbe, utána pedig a berlini barátok jöttek hozzánk néhány napra. Ez volt nekem a lelki wellness.

Aztán egy reggel arra ébredtem, hogy kellene venni a közelben egy lakást. Őrangyalom vezetett. Lecsaptam a megfelelő lakásra és azóta sincs egyetlen eladó lakás a környéken, ami valamelyest is normális lenne. A boldogság igen mérsékelt, még ha most már kész is van minden, de engem nyomaszt egy ingatlan tulajdonlása. Kénytelen voltam végrendeletet írni, mert különben mi lesz? Remélem legkésőbb nyáron, vagy kora ősszel el fogom adni, a haszonélvezet megtartásával. Ez a forma nekem az igazi. 

Az ünnepeket nem szeretem, szerencsére nagyjából hétvégére esett. Voltunk koncerten, de valahogy maszkban nekem nem az igazi.  Holnap egész nap munka, az egyetlen vendégség miatt, de az már jövőre lesz.

Nincs sok reményem a következő évre, sajnos. De azért kívánok mindenkinek, aki ide téved egy igazán boldog újesztendőt!

Jó hírek

Az első számú, nekem legalább is nagyon jó hír, hogy már nem rövidülnek a napok, sőt igen lassan de hosszabbodnak. Ma már 1 perccel később feküdt a nap, mint egy hete. Telehold is lesz, holnapután. Ami talán nem annyira jó hír, az érzékenyeknek.

A másik jó hír, nekünk, hogy tegnap jött a Jézuska. Egy gyönyörűséges kartonban érkezett. A német posta iylen szép kartonokat árul karácsony táján. Én is elmentem kartont venni, ajándék küldés okán, de csak csúf barna kartont kaptam. Az is elment ma, mondjuk ennek is lehet örülni. 

No de mi volt a szépséges kartonban? Volt két különböző személyre szabott naptár személyre szóló képekkel. Szép kis bádog dobozban nekem sütött aprósütemény. Szintén nekem egy ígéretes könyv. Helmut Schmidt és a zongora címmel. Vágynék én is egy állami vezetőre, aki Bachot tud zongorázni művészi szinten. Végül egy üveg, valami helyi specialitás pezsgő. Kedves kézzel írt levél is volt mindehhez. Persze minden külön gyönyörűen becsomagolva. No és ki küldte? A barátnőm lánya, mert a barátnőm kezével van valami baj és nem tud se csomagolni se sütni. Barátom tavaly halt meg, ez már a második karácsony lesz nélküle. Totál meg voltam hatva, mert tudom, hogy a lány eddig soha nem sütött és különben is, Dolgozik és mégis rám szánt ennyi időt, már maga a csomagolás is rengeteg munka, nekem. 

Ma a 12 éves korom óta haverom is felhívott Tórontóból. Rajta kívűl még két ilyen öreg haverom van. Ha nem hívnak mostanában, akkor meghaltak, de reménykedem.

 

 

 

 

 Ez volt a doboz!

 

 

 

 

Itt az alagút vége!

 Ma délutánra végre minden elkészült. Az IKEA bútorok összerakva, bojler kicserélve, folyik a hideg és a meleg víz is, ott ahol kell. Őszintén szólva tegnap este már kicsit morózus voltam, mert nem jött a csempés, akinek még egy kis dolga volt a lakásban. Ma aztán megérkezett, váltotta a bútor összerakókat és kora délután leadták a kulcsot. 

Most majd meglátom, mikor tudom össze szervezni a szállítókat és a barátnőm raktárát, hogy elhozzák ide a régi szófámat. No meg a beigért 4 széket. Aztán még folytatni kell a héten megkezdett takarítást és kész. Zárat B. akarja le cserélni. Aztán egy időre elfelejtem a dolgot. Megvárom amíg kivetik az illetéket és valamikor tavasszal keresek majd vevőt. 

Itt válaszolok, mert ki tudja miért a blog nem enged válaszolni. A haszonélvezeti jogban az a pláne, hogy amíg én élek kizárólag én használhatom a lakást. Ilyet általában befektetésnek vesznek emberek. Az enyémmel, amiben élek, elég rosszul jártak, mert ugye még mindig élek. Minél öregebb az eladó, annál jobb üzlet a vevőnek. Nincs semmi kétségem abban, hogy vihar sebesen el tudom majd adni. Addig is írtam sebtében egy végrendeletet, nehogy már az államra szálljon, ha hirtelen feldobom a talpam. Soha nem vágytam semmilyen ingatlanra, mert csak gond és megkötöttség.

Látom az alagut végét

 Az általam kiválasztott mestergárda jól működik. Kész a fűrdőszoba és ajtókat is vettek és be is rakták. Ha nem derül ki menet közben, hogy a boyler lukas, akkor ma kész lett volna minden. Az lett amit akartam. Ők vettek meg mindent ami kellett, hozták a számlákat én meg fizettem. Nem kértek előre semmit. Hajszál pontosak voltak mindig, mikor egyszer dugóba ragadtak, telefonáltak, hogy késnek. Kezdem visszanyerni a bizalmamat az emberekben. 

Persze lesz még dolog, meg költség is. A dolog az IKEA bútor össze rakása. Arra nincs ember, a végén mi fogjuk összerakni. Nem nagy művészet, gyakorlatunk van, remélem megbirkózunk a feladattal. 

A tűzhelyet ha megvesszük házhoz szállítják. Aztán begyűjtöm a berendezést. Egy asztal van ott, barátnőmnek van 4 fölösleges széke. A saját kiszuperált sarokszófám a raktárban vár. Barátnak van feleslegben ágyneműje huzatokkal együtt. Nálam is akad a pincében néhány díszpárna és egy régi ágytakaró, amit annyira szerettem, hogy nem ajándékoztam el. Sajnos a függönyöket mind elajándékoztam, de azt majd jövőre veszek az IKEA-ban. Karnis gurikkal együtt van. Ott hagytak egy komplett evőeszköz készletet, az eredeti dobozában és egy csomó üvegtányért. Alakul a dolog. 

Az egész környéken csak két egyszobás lakás van jelenleg eladó. Az egyiket láttam, 2 m. belmagasság, eladhatatlan. Hamarosan el fogom adni ezt a lakást is a haszonélvezeti jog megtartásával. Az én koromban, ez már egy cukorfalat egy befektetőnek.

Pipogya nép vagyunk

 Szigorítások jöttek corona ügyben. Nem értem, hogy miért szigorítanak mindenkinek, miért nem csak az oltatlanoknak. Tudom elkaphatom én is, de az már nem lesz veszélyes és én ezt vállalom. Aki fél járhat maszkban. Aki meg nem hajlandó beoltatni magát, annak szigorítsanak.

Nem csak náluk jöttek új rendelkezések, hanem nagyjából mindenütt Európában. Soha nem hittem volna, hogy pont a Hollandok a legrebellisebbek. Náluk volt tegnap a legnagyobb cécó. De utcára mentek az osztrákok, a belgák, a franciák már régen, mert Macron meg merte lépni a kötelező oltást egyes, elég sok, szakmában, na és a svájciak is. És mi? Szépen engedelmesen mint a bamba bárányok mentek ma a népek a bevásárlócentrumba. Ki se volt téve a maszk kötelező tábla, sőt még őr se volt, de mindenki maszkban volt. Én csak az újságárusnál, mert tudom, hogy a nő hisztériásan fél. 

Egyébként ha B. nem olvassa valahol a neten ezt a maskarádét, én nem tudtam volna róla. Mellesleg a Britek nagyon magas incidens számnál meg merték kockáztatni a Freedom Dayt. Nem történt semmi. Nekik lett igazuk. Német nyelvterületen mindenütt karácsonyi vásár van. Ennek már elég rég hagyománya van náluk. Most már a második évben tiltják be, pedig a szabad ég alatt igazán veszélytelen a dolog. Micsoda kár ez a vásározóknak. Gondolom lesz majd megint segély, mint tavaly, de meddig bírja a fizetést az állam? A svédek alapból nem zártak be tavaly se semmit. Európai átlagban jól állnak halálozásban, skandináv átlagban rosszabbul, de nem veszélyes. Gazdaságilag ők jöttek ki a legjobban. Ha nem lenne ott még sötétebb mint itt, disszidálnék.:-)))

Most jön a neheze

 Miután átestem a villany és gázóra átírási tortúrán, megkezdődött a mesterember keresés. Nem egyszerü! B. talált valakiket, akik rögtön ráértek és meg is kezdték a munkát. Megbeszélés szerint szétverték a fürdőszobát, ami ugyan használható volt de ronda. Aztán felvettek némi előleget és leléptek. Így most tele van bezsákolt sittel az előszoba. Nekem olyan érzésem van, hogy még hoztak is oda extra, olyan sok a zsák. Nekem attól kezdett már fájni a hasam, mikor rögtön ráértek. Ugyanakkor akiket én felhívtam, már az idén nem tudtak vállalni semmit. Persze nem is sürgős, de addig kell megcsináltatnom, amíg az eszem egyben van még valamelyest.

Ezek után mondtam, hogy majd én. Most van két jelöltem, akik már eljöttek felmérni, árajánlat stb. Az egyik kifejezetten tetszik, de nem bízom magamban. B,-ben ilyen szempontból szintén nem. 

A konyhát sikeresen kiürítettük és meg is vettük az IKEA-ból ami kellett. Most ott trónol a szoba közepén. Na ez az ami a legjobban idegesít mindkettőnket. Ez nem volt nekünk ügy egy ilyet összerakni, most meg fizikailag képtelenek vagyunk. Ahányszor átmegyünk a lakásba, saját korunkal és beszőkült határainkkal kell szembesülnünk. Persze tudom hülye vagyok. Hagytam volna úgy ahogy volt, használható volt úgy is. Minek nekem illetve a leendő ápolónak most renoválni. De már mindegy. A szép tisztára kifestett és kitakarított lakás, jelenleg egy csatatér. Se konyha se fürdő, a wc működik. Erre mondják, joggal, hogy a szamár is jó dolgában megy a jégre.:-(

Szinház

Mondhatnám, hogy már soha nem járok színházba. Az ok, hogy túl sok igen jó előadást láttam régen, olyan színészekkel akiknek manapság senki nem léphet még a nyomába sem. No de jött Az Apa c. darab, Kernel a főszerepben és gondoltam, hogy ezt azért meg kellene nézni. Moziba soha nem jártam sokat, így azért nem törtem magam, hogy megnézzem. Biztos remekül játszotta Antony Hopkins az apa szerepét, de mint hallottam és olvastam is, elég jól kihasználtak minden technikai lehetőséget, amitől egyesek szerint kicsit zűrös lett a darab. 

A Pesti szinház is próbálkozik, itt is zűrös. Ettől függetlenül szívesen végig néztem volna, ha a bejáratnál nem azzal fogadnak, hogy kötelező a maszk. Maszk nincs, majd szerzünk mondták a ruhatárban. Meg is jelent a nézőtéri felügyelő hölgy és hozott két iszonyat maszkot. Kicsit méltatlankodtam, hogy sehol nem írták, sőt hivatalos hírekben se szerepelt, hogy színházban maszk kell. Kiderült, hogy ez a színház friss elhatározása volt. Valahonnan tudhatták a népek, mert mindenkinek volt maszkja csak nekünk nem. Mondtam B.-nak, hogy ha annyira jó lesz az előadás, hogy elfeledkezem a maszkról akkor maradunk. Ha nem, akkor szünetben megyünk haza. Haza jöttünk. Nem mi voltunk az egyetlenek. Nézőtéri felügyelő sajnálkozott, hogy az egyetlen "igazi dáma" elmegy. Ajánlgatta, hogy húzzam le, mikor sötét van, de nekem akkor már semmihez nem volt kedvem. "Igazi dáma". Mi lett volna ha felöltözöm? Ugyanis csak egy pulóver és szoknya volt rajtam, semmi extra. 

Különben a Váci utca tele volt. Mikor mentünk még nyitva voltak az üzletek, nagy szatyrokkal jöttek ki az emberek. Lehet, hogy turisták voltak. Haza fele viszont igazi hazai közönség töltötte meg az utcát. Vendéglőkben is ültek, a kürtös kalácsnál sorban álltak. Igy mulatozik a mai ifjúság.