Az elátkozott jégszekrény, meg más.

Mikor rájöttem, hogy nem fogom megszokni a kisebb jégszekrényt, úgy gondoltam, hogy majd B.-nek adom. Ami nála van, azt még le kell időnként olvasztani, elég öreg is, szóval ott jó helye lesz az enyémnek. Ezek után kiderült, hogy ennek valahogy nagyobb az ajtaja és nem tudná kinyitni, tehát maradt itt a régi. Aztán a takarító leánykám bele szeretett és meg akarta venni. Rendben. Később telefonált, hogy a barátja nem akar új jégszekrényt, neki meg nyilván nincs rá pénze, tehát maradt. Közben hirdettem a face bookon és ő is feltette valahova, de senki nem jelentkezett. 

Valamikori virágszitteremnek is régi jégszekrénye van. Nem kell neked? De kell. Ma elvitte a fuvaros a világ végén lakik. Holnap hozzák vissza, mert a régi jégszekrényét nem tudták kiszedni a spájzból, így nincs helye az újnak. Ezt ugyan nem értem, mert valamikor be is vitték, sajnos nem voltam ott. 

Miért nem voltam ott, mert egy urnaelhelyezésen voltam. Gimnáziumból ismert fiu halt meg még tavaly Svájcban és most hozták haza a Deák téri templomba. Egykorúak voltunk. Találkoztam a felségével, gyerekeivel és tágabb rokonsággal, igazán szép búcsúztatót szerveztek. Össze futottam szintén zürichi ismerőssel. Rögtön politikára terelte a szót. Mondtam nem tudok semmi, csak német tv, újság stb. Na akkor mi a véleményem Merkelről? Mondtam amit tudok és érzek, de mindegy is most már, mert vége abba hagyja a politikát. Sajnos nem látom az utódokban az ő eszét és képességeit, de majd meglátjuk. Na és az EU-ról mi a véleményem? Semmi rossz, csak kicsit lassúak, de hát egy hatalmas szervezet, nem tud gyors lenni. Ezek után kiderült, hogy OV nagyon jól teszi ha nem hagyja magát. Mondtam erre, hogy ha egy bolhán egy elefánt áll, akkor jobb ha nyugton marad. Erre belém lett fojtva a szó, természetesen Soros van mindennek a hátterében, az egész világon ő uralkodik stb. Az unió minket el akar nyomni stb.

Sajnos nem hiszem, hogy jövőre a választás bármi változást hozna, de mikor ilyeneket hallok, akkor a maradék kis reménység is elhal bennem. Mert ez a nő nem egy zsákfaluban élő butus öregasszony, de nyilvánvalóan a magyar médiákon él és sajnos nincs egyedül.:-(

Mentők, traumatológia stb.

 Ma délben, miközben békésen pucoltam a krumplit, B.-re várvba, csengetnek. Beszól egy nő, bemutatkozik és közli, hogy a férjem elesett az utcán, nagyon vérzik a feje, itt van a ház előtt. Majdnem a krumplihámozóval a kezemben rohantam le. A kapu előtt egy küldönc keres valakit, mondom most szólt fel nekem valaki stb. Erre mutat lefele az utcán , hogy ott van valami. Tényleg két házzal odébb üldögélt B. az utca közepén félmeztelenül, miközben két nő támogatja. Mondják, hogy már hívták a mentőket. Az ingét húzták le róla, mert csorgott a vér minden fele. B. teljesen magánál volt, mondta, szokásos duma, hogy ő tudja miért esett el stb. Ez félegykor volt. Álldogáltunk ott de a mentők nem jöttek. Kérdeztem fel tudsz állni, persze. Közben  előkerült egy fiatalember is aki segít. Fiatalember nem mozdult de a két tényleg nagyon rendes kedves nővel hármasban felállítottuk és haza sétáltam vele. Mikor beszálltunk a lifteb, mondtam nézz a tükörbe, egy horrorfilm szereplője gyenge kezdő hozzád képest.  A nő felhívta a mentőket és megmondta a címet és a nevet, ahol megtalálják a sésrültet. B. körkörösen csupa vér volt, a hátán le a nadrágja gatyája minden. Feljöttünk, kimosdattam amennyire tudtam, a feje csak vérzett, vastag frotírokon is át. Szerencsémre a takarító lánykánk pont B. lakásán volt, telefonáltunk elmagyaráztuk, hol talál fehérneműt, inget, nadrágot, hozza át. Hőslelkű leányka még tovább tisztogatta a seb környékét, átrohan a patikába valami nagy méretű ragtapaszért, én pedig ismételten telefonáltam a mentőknek, ahol gondosan kikérdeztek, majd nem történt semmi. Mindeközben már fél három lett és reggel 7 óta egyikünk se evett semmit. Mondjuk én nem is voltam éhes, de B. igen. Megfőztem a krumplit, megmelegítettem a húst, leült enni, 3 óra, megérkeztek a mentők. 

Öltözzön fel visszük a traumatológiára. Ekkor kb, 15 perces huza-vona kezdődött. Én a bármilyen nem magán kórház gondolatától is teljes pánikba esem. B.teljesen tiszta volt, látott, hallott, nem szédült nem volt hányigere semmi tünete nem volt. De a mentők csak erősködtek, hogy muszáj bevinni. Akkor öltözés, nekem egyszerü volt B. kicsit lassabb nálam. Négyre be is értünk a Fiumei útra. Onnan aránylag gyorsan mentek a dolgok. Mentők átadtak minket az orvosnak, az kiírt egy vizsgálatot, elsétáltunk ahova mondták, ott 2 perc alatt csináltak egy MR vizsgálatot, visszamentünk az orvoshoz, vártunk és végre ötkor mehettünk. Na persze taxi nem volt, arra egy keritésen ülve vártunk még 15 percet.

Hazaértünk B. befejezte az ebédjét, majd 8 körül haza kísértem. Jól van.

Nosztalgia hullám

 Mikor foci van a német tv úgy gondolja, hogy nem érdemes semmilyen értelmes műsort sugározni. Így aztán, tegnap este egy 60-as évek legjobb slágerei c. műsoron landoltam. Sok régi, azóta meghalt vagy csűnyára öregedett slágerénekes, tényleg jó számokkal. Elandalodtam a tv előtt és elképzeltem, hogy ha megadatik a férjemmel való megöregedés, biztos végig táncoltuk volna a műsort. 

Ma egy barátnőm hívott meg minket ebédelni egy régi kedves, többször bezárt, majd feléledt étterem árnyas teraszára. Az ebéd is finom volt, de még jobban tetszett, hogy egy idős, nyilván valamikori bárzongorista, játszott halkan és kellemesen. Mondanom se kell, hogy ismét ifjúságom nagy sikerű számait. Ezúttal amerikai számokat is. Tegnap szin német volt a műsor. A zongorista már játszott, mikor odaértünk és aztán se tartott egy perc szünetet sem. Ömlött belőle a jó zene, kotta, minden nélkül. Mikor jöttünk kifele, megköszöntem neki, hogy eljátszotta ifjúságom számait, annak ellenére, hogy biztos 10 évvel fiatalabb nálam. Persze mondta, hogy azt nem hiszi. Mire én: 86, erre Ő: 81. Remélem lesz még hozzá szerencsém máskor is.

Döbbenet

A minap meg voltunk hívva ebédelni egy vendéglőbe. Semmi különös, beszélgetés minden féléről. Meghívónk egy nagyon okos valaki, több diplomás közép korú. Valahogy a covidra  és az oltásokra keveredett a beszélgetés. Meghívónk kijelentette, hogy ő nem oltatta be magát és ha a gyerekeknek kötelezővé teszik az iskolában, akkor ő elhagyja az országot. Már érdeklődött is több helyen, ahol tárt karokkal várnák. Nem kicsit értetlenkedtem. Feltehetően őt is beoltották iskolás korában kötelezően, az nem volt kérdés, az én gyerekkoromban se. 

Értetlenkedésemre kifejtette, hogy az egész covid dolgot Bill Gates csinálta. Neki az orvos barátnője megmutatta, hogy mi van az oltóanyagban. Ezzel lehet majd mindenkit ellenőrzés alá vonni stb. Leadta a tökéletes összeesküvés elméletet. Én nem vitatkoztam, mert elmebetegekkel nem érdemes. Meg kell hagyni őket a hitükben, akkor nyugiban maradnak. Eddig nem is volt semmi baj. De a végén teljesen kihúzta a gyufát. Mikor szóltam, hogy azért rosszul fog járni, mert majd korlátozva lesz a szabad mozgásában, ha nincs beoltva, ördögi kacajjal közölte, hogy van igazolványa, mert 80ezer forintért minden további nélkül lehet kapni oltási kártyát. Na itt volt nálam a pont. Mert lehetnek külön utas dolgaim, de akkor vállalni kell ezért a felelőséget, a hátrányokat mindent. Igazság érzetem, ami kétségtelen elég túlfejlett, azóta is háborog. Nem hiszem, hogy valaha is fogok még együtt ebédelni vele. 

B. viszont ma reggel elsétált a kormányablakhoz, 15 percet várt, majd megkapta a még covid előtt megrendelt EÜ kártyát, külföldi utazáshoz és egyben az EU oltási igazolványt is.

Jégszekrény, foci, stb.

Lassan de biztosan megérlelődött bennem az elhatározás, hogy a covid csúcsán, pánikban és látatlanba megvett jégszekrényemet lecserélem valami használhatóbbra. Ami azt jelenti, hogy nagyobbra. Személyesen  elmentem a Média Maraktba, végig nyitogattam az összes jégszekrényt, majd megtaláltam a megfelelőt. Tegnap haza is hozták, ma pedig jött a szervíz és jobbosra cserélte a balos ajtót. Hogy miért gyártják a jégszekrényeket mind, alapból balosra, nem tudom. Minden esetre volt két rumlis napom, de most boldogan nyitom ki a jégszekrényt és mindent megtalálok benne. A régi újat meg árulom. Jó lenne gyorsan megszabadulni tőle, mert a kazánházban áll, ami nem túl szabályos dolog egy társasházban. 

Halmozom az élvezeteket, így a jégszekrényen túl a focit is figyelem, életemben először. Tegnap át- átkapcsoltam a rendes műsorról a meccs állását nézni. Nem lettem tőle boldog. Nyilván ezt is eladják majd nagy győzelemnek, akár csak a francia döntetlent. 

Közben a német hírekben vezető hír lettünk a jó kis homofób törvényünkkel. Igaz Marlene Ditrich állítólag azt mondta, hogy mindegy, hogy mit csak írjanak róla, én valahogy szeretnék már magunkról egyszer valami pozitívat is hallani. Köpcösünk eljátszotta már az utolsó mákszemnyi szimpátiát is, ami még létezett valahol az EU-ban irántunk. Nehéz lesz majd egyszer vissza szerezni. Rendszerváltáskor eleinte igazán jók voltunk, pedig első kormányunk is csinált vad hülyeségeket. De a hülyeség és a kifejezett rosszakarat közt óriási a különbség.

Mire jó a Facebook

 Láttam egy hirdetést, ahol igen átfogó orvosi vizsgálatot ígérnek, ingyen. A hely a belvárosban, könnyen elérhető helyen van, jelentkezem. Már másnap hívnak telefonon és a következő napra kapok is időpontot. Mondom lenne még egy valaki aki jó lenne ha részt vehetne ilyenen, semmi akadálya hozzam őt is.

Óvatosan beadom B.-nak, hogy miről van szó, szerencsémre nem ellenkezik. Útközben mondogatom, hogy biztos valami átrázás, de mindegy majd bemegyünk a közeli nagy Liedlbe.  Nos nem volt átrázás. Valami csoda műszerrel vizsgáltak minket. Az én eredményeim nagyon jók lettek, pasi gratulált, hogy 50 éveseknek van ilyen eredményük. B. eredményei sajnos nem ilyen rózsásak. Ezt gondoltam is, mert én hiába mondok valamit, ő megy a saját feje után. Most lettek ajánlatok, majd meg látjuk mi lesz belőle. 1 hónap múlva lesz kontroll. Ma minden esetre az én régi banya tankommal elment a piacra, aztán haza. Onnan viszont már úgy gondolta, hogy nem is olyan nehéz, áthozza szatyorba. A végén telefonált, hogy már itt van a téren, menjek elé, mert nagyon nehéz a cucc és nem bírja a lába. Rohantam le elé persze és tényleg nehéz volt. Én ennyit már soha nem cipelek a vállamon, de kicsit nyögve jajgatva haza értünk.

Lerohantam Bécset

 Ez az út tényleg egy rohanás volt. A svájci konzulátusra kellett mennem, hogy igazolják a nyugdíjbiztosítóm felé, hogy még élek. 9-12 vannak nyitva. Így aztán hajnalban kellett indulni a vonattal. Enyhe késéssel oda is értem.

Előtte itthon a bécsi konzulátus web oldalán néztem, hogy mit kérnek a határon. Többek közt regisztárlni kell, elektronikusan. Próbáltam kétszer is, de nem sikerült, mert kérte, hogy hol fogok lakni. Sehol, mert nem maradok ott. Ezt persze nem lehet így megbeszélni a kitöltendő papírral. Telefon a konzulátusra. Aki felvette a telefont, nagyon megkönnyebbült, mikor mondtam, hogy mondja csak magyarul, sőt meg is értette, hogy mi a problémám. Nem először szembesülhetett a dologgal, mert azonnal mondta, hogy a honlapjuk 4. nekezdésében van a link, amivel ki lehet nyomtatni a formulart. Kinyomtattam, kitöltöttem, de minek? 

Megállunk Hegyeshalomnál, gondoltam most jönnek az ellenőrök, de nem jött senki. A kutyát nem érdekelte, hogy milyen papírom van és be vagyok-e oltva. 

Megérkezés után elveszkelődtem a villamos megállóhoz, amit áthelyeztek utolsó látogatásom óta. Szerencsére volt maradék villamos jegyem tavalyról. Konzulátuson kellően rám csodálkoztak, hogy most jöttem direkt Pestről? Igen. csak ezért extra. Pecsét és aláírás 5 perc volt. Aztán villamossal bementem az operához. Kicsit sétáltam a Kärtner Strassen és örömmel láttam, hogy normális élet folyik és a bécsiek vissza hódították a városukat. Üditő volt a város, turista csoportok nélkül. Aztán beültem a szokott vendéglőnkbe és ettem egy bécsi szeletet. Aztán vissza az állomásra. Szomjas voltam és bementem az első osztályú váróterembe. Na ott elkérték az oltási igazolásomat, mégse vittem magammal hiába. A vonaton aztán kiderült, hogy nagyon okos voltam az ebéddel, mert a vonaton nem működött az étkező kocsi. Közben mindig elmondták, hogy az étkező kocsiban minden féle finomsággal várnak mindenkit. Ötre már a lakásban voltam, ahol B. már várt inni valóval. 

Szerencsém volt, mert nagyon kellemes idő volt. Sütött a nap, néha erőseb szél fújt, de meleg szél volt. Kicsit elfáradtam ugyan, de örültem, hogy lement rólam ez a teher. Régi szép idők, mikor még majdnem hogy hetente kipattantam Bécsbe, ahol rengeteget mászkáltam ismerősökkel találkoztam, esetleg este hangversenyre is mentem. Mégse voltam ilyen fáradt mint most a kevés mászkálástól. Tényleg megöregedtem.:-(