Pisa tanulmány

Olvasom a svájci újságban a legújabb Pisa tanulmány eredményeit. Most a 16-65 év közti emberek olvasás, számolás és computer készségeit vizsgálták. Élen jár Finnország és Japán, harmadik helyezett Hollandia. A sereghajtók az olaszok, a spanyolok és a franciák. Németország a középmezőnyben van, Svájcot nem vizsgálták. Magyarok az alsó harmadban valahol.
Nagyon érdekes, hogy csak minden hatodik felnőtt német tudja jól értelmezni az olvasottakat. Továbbá, hogy általában a mai 16-65 köztiek követik a szülői mintát, tehát ha szülőknek nehézségük volt a fenti készségekkel, akkor a gyerekeknek is nehézsége van. Kivétel képez ebben Japán és Dél-Korea. A Computerrel való bánást a 16-25 év köztiek tudják a legjobban. 25-45 év közt még nagyjából kielégítő a helyzet, de afölött a többség még egy e-mailt se tud computeren elküldeni. Na és a végén még valami. A kötelező 10 osztályos iskolát elvégzett jó eredményt elérők jobb készségekkel rendelkeznek, mint az egyetemet végzett franciák és spanyolok.
Nem tudom milyen hatása van egy ilyen tanulmánynak, de ezek után talán nehezebb lesz egy egyetemet végzett franciának vagy spanyolnak egy nemzetközi cégnél állást kapni. Persze biztos sok a kivétel, ami erősíti a szabályt.

Mai örömhír: egy nő kapta az irodalmi Nobel díjat. Bánat, hogy soha nem olvastam tőle semmit. Kifejezetten nem szeretem a novellákat. Mire beleélem magam, már vége is van. Nekem a sok száz oldalas regények a komoly olvasnivalók, ettől még nagy élvezettel olvastam valamikor Kosztolányi novelláit.

Karácsony

A napokban már belebotlottam egy üzletben két feldíszített karácsonyfába, de nem is figyeltem rá különösebben. Ma viszont B.-nek valami csavarra volt szüksége és bementünk a megfelelő üzletbe. Kint 30 fok felhőtlen kék ég. Bent jó hűvös, de ez megszokott. Mindjárt a bejáratnál egy csomó rongyokba öltözött csontváz meg néhány mű tök fogadott. Aha... hallowen lesz mikor is?  3 hét múlva és ahhoz árulják a kellékeket. Ez egy igen undok ünnep. Európában ez valamilyen módon a halottak napja, ezek meg ilyen hülye maskarádét csinálnak belőle. Arról már nem is beszélek, hogy igen morcos lennék ha gyerekek járnának a nyakamra egész nap, akiknek "kötelező" lenne valami cukorkát, sőt esetleg pénzt is adni. Nem leszek veszélyben. Itt nincsenek gyerekek.
Amint túl jutottam a Hallowen termékeken, már ott is volt a Jézuska. Az egész szent család egyben. No meg karácsonyfák feldíszítve minden mennyiségben. A három királyok se hiányoztak a tevékkel együtt. Felfújható, nálam nagyobb Mikulás, szánnal rénszarvassal.  Egyszóval október 6.-án már elkezdődött a karácsonyi őrület.:-(

Előtte voltunk a magyar templomban, mert a hónap első vasárnapján mise után ebéd van és főleg krémes. Mindez elvben. A valóságban a krémeshez nem lehetett hozzájutni, miután az öregúr, aki már tavaly is elég rozoga volt, most egy oxigénpalackal üldögélt ott. Majd ha kijön a mit tudom én ki a miséről akkor menjünk vissza. Volt még fél óra délig, elmentünk kicsit autókázni. Visszaérve kiderült, hogy még mindig nincs semmi, a misének még nincs vége. Mit csinálhattak, nem tudom. A mise 10 órakor kezdődött. Végül is úgy döntöttem, hogy ekkora cirkuszt nem ér meg a krémes és eljöttünk haza. A hely ugyanis elég szűk. A mise végén iszonyatos zaj, lökdösődés és tolongás van. A bejáratnál folyik az árusítás, valamint az ebéd befizetés is. A lökdösődés és a tolongás a helyszűke miatt van, a zaj oka az, hogy az átlag életkor bőven 70+ és sokan nem vesznek hallókészüléket. Mindenki ordít, amitől a zaj egyre elviselhetetlenebb lesz. Ahogy öregszem, úgy igyekszem minél inkább kerülni a tömeget.

Délután megláttam az eslő mókusgyereket, de sajnos nem mert lejönni a fáról, igy nem kaphatott enni sem.

Semmi se jó!:-)

Az idő jó. Karen még nem ért ide és remélhetőleg nem is nagyon fog, talán holnap kapunk tőle egy kis esőt. Viszont már 2 napja hirdetjük a lakást és eddig két komolytalan érdeklődő volt. Ez egyszerűen elkeserítő számomra. Tudtam nem lesz egyszerű az eladás, de ennyire? Eddig a 3 ingatlanosból az első megbetegedett, a második lelépett, az utolsót kirúgták. Főnöke szerint ezt a lakást egy-kettőre eladják, de eddig semmi. A mi lakótelepünkön már csak drágábban árulnak lakást és mégse mozdul semmi. B. persze okos így utólag, mert szerinte korai még hirdetni, hiszen az északiak majd csak később jönnek. Magamban elhatároztam, hogy nem jövök addig vissza ide, amíg a lakás nincs eladva. Erről persze hallgatok mélyen.
Washingtonban áll a bál a háztartási budget miatt. Jó hülye rendszerük van, soha nem fogom teljesen megérteni. Minden esetre az ellenzék totál keresztbe tud tenni az elnöknek és a pártjának, illetve a hivatalos kormánynak. Közben leállnak a közhivatalok, bezárnak a múzeumok és egyéb turista helyek. Csodálom, hogy még viszik a szemetet és működnek az iskolák. Nem kötik meg azt a gazdasági egyezményt az európai unióval, amire nekik lenne leginkább szükségük.
Közben egy szerencsétlen agy zavarodott nő autóval be akar hajtani a Fehér Házba. Fegyvere nincs, de mikor kiszáll az autóból simán agyonlövik mint egy kutyát. Ezek a rendőrök itt már nem emberek, hanem ölőgépek.

Viszont a kaposvári egyetem professzora gyorsan világhírű lett, mert a Washington Post felfigyelt a hülyeségére. Így még a mi helyi újságunkban is benne volt a hír a ruha előírásairól. Itt jóformán soha nem hoznak európai híreket, de ezt igen. Számomra szomorú, hogy ilyesmit elő kell írni és nem természetes a tanároknak és a hallgatóknak egyaránt, hogy valamelyest tisztességes öltözetben járnak egyetemre vagy egyáltalán mennek ki az utcára. Ettől függetlenül az én csőrömet is bökné ha bármit előírnának, mert az ilyesmit utálom.

Napi dolgaink

Tegnap a Deutsche Welle, az egész világon adó tv hirműsor  vezető híre volt a "magyar jobb populista kormány" hajléktalanok elleni törvénye, természetesen nagyon elutasítják. Én meg, bár szégyellem magam, de nem bánom ha eltüntetik valahova a hajléktalanokat az utcáról. Szerepet játszik nálam természetesen az abszolút intoleranciám az alkoholistákkal kapcsolatban. Gyomrom forog, a városban járva, a sok mocskos ágynemű tetején délben az aluljáróban vagy a parkokban alvó hajléktalanoktól. Persze a kormány rendelete egy nagy hülyeség, de valamit mégis kellene csinálni. Minden országban vannak hajléktalanok, de valahogy kezelik őket, nem a város közepén tanyáznak. Megoldásom nincs, de nem tudom teljesen elítélni a törvényt, miközben azt tudom, hogy nem ez a megoldás. Pl. amit Bécsben láttam, hogy napközben néhány pad púposan megrakva és egy sima ponyvával diszkréten letakarva a Stadtparkban. Gondolom éjjel a parkban alszanak, de nappalra el vannak tüntetve.


Tegnap este észre vettük, hogy az autó egyik lámpája nem ég. Sebaj, B. ma átsétált az autós boltba, megvette az új körtét és levonult, hogy kicseréli. Jó egy óra múlva, lementem megnézni, hogy mi van már. Két szomszéd is segédkezett már, ráadásul az egyik meg is akarja venni a kocsit, ha ideér a másik. Eltelt még egy óra és még mindig nem jött fel. Levonultam ismét. A következő derült ki: Ahhoz, hogy a körtét kiszedje, ki kellett szedni az akkumulátort is. Egy maréknyi csavar várt már a visszarakásra. Egy kettő el volt rozsdásodva, stb. A "vevő" végig segédkezett a műveletben. Mondtam a végén, hogy ha a lakást tudná ilyen gyorsan eladni, milyen jó lenne.

Tenger

Mióta itt vagyunk nagyon meleg van, de olyan igazán szép napsütéses idő nemigen volt. Rendszerint délután szoktunk kimenni a tengerpartra de akkorra többnyire felhős lett az idő. Így ma reggel, mikor megláttam, hogy hétágra süt a nap, elhatároztam, hogy megyünk a fehér homokos tengerpartra. 11-kor már kint is voltunk, 5 km. tőlünk az út. Ez még elég korainak számított elég kevesen voltak. Rövid séta után már be is vetettem magam a habokba. A víz kb. 26 fokos! Irtó élveztem. Aztán mentünk tovább a homokban bokáig vízben, ami a legkedvesebb sétálási módom. Vagy egy órát kutyagoltunk B. felöltözve short és ing én fürdőruhában, erősen bekenve, aztán elindultunk vissza fele. Közben megérkezett egy csapat pelikán és a fürdőzők között elkezdtek halászni. Jópofa volt nézni, bár nem igazán tudom mire halásztak, mert ott még elég sekély a víz, tehát nagy halak nemigen lehettek. Mentem mendegéltem, egyszer csak egy nagy csobbanást hallottam. Visszafordulok, de nem pelikán volt, hanem B. csobbant bele a vízbe véletlenül persze. Mint mondta bámészkodott ő is és valami lukba lépett. A baj csak az volt, hogy a kezében tartott szatyorba belement a víz. A ruhám, törölköző, egyszerűen minden csurom víz lett. A fényképezőt mentettem, ami szerencsére tokban volt, ami nem engedte át rögvest a vizet. Persze tudni kell, hogy B. valamikor a múlt század közepén egy nagy hajóról kihajolva bele esett a vízbe. Állítólag ez önmagában nem volt nagy baj, de valahogy a hajó alá keveredett és a kapitány ugrott utána, így keveredett elő a vízből. Azóta víz fóbiája van. Persze én mindig csalogatom, hogy jöjjön kicsit mártózni. Ezt kivédendő nem volt ma hajlandó fürdőruhára vetkőzni. Már mondtam, hogy biztos nem is tud úszni, de ennek ellent mond, hogy munkás életének jelentős részét nagy hajókon töltötte az elektromos berendezések körül.

Ez-az

Örömmel jelenthetem, hogy a computer nagyjából megjavult az új fizetős AVG virusölő hatására. Persze sok órai munka volt mire ide jutottunk. Viszont tegnap este, mikor kifogytam az olvasni valóból, le akartam tölteni magamnak egy Kindle könyvet az Amazonról. Könnyű feladat ezzel még soha nem volt nehézségem. Most van. Egyszerűen nem képes kapcsolódni a saját wifinkhez. B. most belemerült a tanulmányokba. A vége az lesz, hogy telefonálni fog, de ő előbb gyötrődik 1-2 napot a problémával, mielőtt a telefonhoz nyúl. Így aztán ma elmentünk a kedvenc használt könyv kereskedésünkbe. Nem hívnám antikváriumnak, mert kizárólag ponyvát árul, igaz nagyon olcsón és vissza is veszi a tőle vett könyveket. Így max. $ 2 egy könyv ára. Ma megjelent a takarítónőnk is, így zárás előtt estünk be az üzletbe. Utána töprengtünk mit tegyünk. Teljesen besötétedett, fekete felhők tornyosultak felettünk. Viszont a tenger felé nézegetve, mintha kék lett volna az ég. Szóval kimentünk és csodás nap lemenős felhőket fotóztunk. Végre találkoztunk az első halászó sassal is. Éktelen hangon "kiabált" egy oszlop tetejéről. A szokásos fészkek tegnap még mind üresek voltak, ez talán eltévedt? Elég erős, de meleg szél volt és a halak őrült ugrándozásba kezdtek ahogy ment lefele a nap.Szép volt, jó volt. 

Folytatás

Ez lassan az "ez nem igaz" kategória. Először a kinyomtatással volt gondunk. Végül be kellett üzemelni a régi XP-s asztali gépet, majd venni egy extra drótot a gép és a nyomtató összekötéséhez és így meglettek a kitöltendő nyomtatványok. Ezek után B. egy napig tologatta maga előtt, mondván még ráér. Ma aztán ott tartottunk, hogy akkor scanneljük be és küldjük el mellékletként e-mailben. Mondanom se kell, hogy a scanner nem működött. Az új W7-el még most se működik. A régi gépen újra telepítette B. a nyomtatót így sikerült a nyomtatványokat beolvasni. Olyan opció, hogy elküldi e-mailben ezen a gépen nincs. Azt se kérdezte, hogy hova rakja. Szerencsére elmentettem egy feltűnő névvel, de még így is csak igen hosszas keresgélés után sikerült rátalálni, valami totál ismeretlen helyen. Tudom, hogy bénák vagyunk, de azért most ezek a gépek kicsit össze esküdtek ellenünk.
Közben az ügyintéző ránk telefonált, hogy hol vannak már a kitöltött papírok, mert mégse ér rá annyira az ügy mint B. azt mondta. Mondtam neki, ha munkás koromban kellett volna vele együtt dolgoznom, akkor vér folyt volna. Én ugyanis utálom a halogatást. Minél undokabb meló volt annál gyorsabban igyekeztem túl lenni rajta. Most már várom, hogy holnap milyen megpróbáltatások várnak rám computer téren.
Közben végre elállt az eső és kisütött a nap. Jó párás a levegő de kellemes szél is volt. Így este nagyot sétáltunk a tengerparton. Madarak most nincsenek, egy kis árva kócsag nézelődött csak a parton. Viszont ahogy lement a nap, a halak őrült ugrándozásokba kezdtek. Szerencsére pelikánok nem voltak a láthatáron.
Ma már három mókust etettünk, lassan vissza szoknak ide. Már várom, tavaly októberben voltak pici mókusok. Párosával aludtak az ágak közt. Igen aranyosak voltak.