Folytatás

Ez lassan az "ez nem igaz" kategória. Először a kinyomtatással volt gondunk. Végül be kellett üzemelni a régi XP-s asztali gépet, majd venni egy extra drótot a gép és a nyomtató összekötéséhez és így meglettek a kitöltendő nyomtatványok. Ezek után B. egy napig tologatta maga előtt, mondván még ráér. Ma aztán ott tartottunk, hogy akkor scanneljük be és küldjük el mellékletként e-mailben. Mondanom se kell, hogy a scanner nem működött. Az új W7-el még most se működik. A régi gépen újra telepítette B. a nyomtatót így sikerült a nyomtatványokat beolvasni. Olyan opció, hogy elküldi e-mailben ezen a gépen nincs. Azt se kérdezte, hogy hova rakja. Szerencsére elmentettem egy feltűnő névvel, de még így is csak igen hosszas keresgélés után sikerült rátalálni, valami totál ismeretlen helyen. Tudom, hogy bénák vagyunk, de azért most ezek a gépek kicsit össze esküdtek ellenünk.
Közben az ügyintéző ránk telefonált, hogy hol vannak már a kitöltött papírok, mert mégse ér rá annyira az ügy mint B. azt mondta. Mondtam neki, ha munkás koromban kellett volna vele együtt dolgoznom, akkor vér folyt volna. Én ugyanis utálom a halogatást. Minél undokabb meló volt annál gyorsabban igyekeztem túl lenni rajta. Most már várom, hogy holnap milyen megpróbáltatások várnak rám computer téren.
Közben végre elállt az eső és kisütött a nap. Jó párás a levegő de kellemes szél is volt. Így este nagyot sétáltunk a tengerparton. Madarak most nincsenek, egy kis árva kócsag nézelődött csak a parton. Viszont ahogy lement a nap, a halak őrült ugrándozásokba kezdtek. Szerencsére pelikánok nem voltak a láthatáron.
Ma már három mókust etettünk, lassan vissza szoknak ide. Már várom, tavaly októberben voltak pici mókusok. Párosával aludtak az ágak közt. Igen aranyosak voltak.