Nem tudom miért gondoltam, hogy vége a pech szériának. Szervezett úton voltunk. Megérkeztünk mi vonattal a svájciak az idegen vezetővel együtt repülőn. Kicsi csoport, összesen nyolcan voltunk. Aznap nem is történt semmi, illetve éjszaka remek jelenetet produkáltam B. szerint. Áldott külön szoba! Szóval lefeküdtünk a közösben, bevettem az altatót, B. már aludt de én nem lettem álmos. Olvastam, majd megpróbáltam aludni. Feltehetően hanyatt feküdtem mikor elaludtam. Valamikor 2 óra tájban, arra ébredtem, hogy B. ott áll az ágyam előtt, huzigálja rám a takarót és próbálja a lábam masszírozni. Nos a lábam, csípőtől talpig görcsben volt. Senki nem tudja mitől van, de időnként előfordul. Félálomban kimásztam az ágyból és próbáltam ráállni, de még a papucs se jött rá a görcstől kitekeredett lábamra. Aztán valahogy elmúlt. Reggel kérdeztem, hogy mit keresett az ágyamnál az éjszaka közepén? Nos kiderült, hogy horkoltam. Ez teljesen szokatlan volt. Megrángatta a párnámat, de horkoltam tovább. Ekkor látta, hogy valami igen furcsa helyzetben alszom a hátamon, a felhúzott lábam sarkával próbáltam taposni a matracot. Kissé megrémült. Hát elég furcsa lehettem így horkolva.
Másnap Grafeneggre mentünk. Ez egy kastély kb. 1 óra út Bécstől, amire az ügyes állam és néhány szponzor egy komoly zenei fesztivált épített. Matiné volt 12 órától. A program szerint 13.30 indulás tovább Melkbe. Műsort nem vettem, mert annyira nem volt érdekes a dolog. 13 órakor, nagy taps és mindenki vonult kifele. Akkor szép idő volt. Mi elkalandoztunk a kastélykertben, ettünk egy süteményt és szépen odaballagtunk a buszhoz, ahol csak a magyar sofőr volt. Jó félóra múlva kisült, hogy amikor mi kijöttünk csak szünet volt. Az utazási iroda programja viszont totál összeomlott. A beígért melki vezetés gyorsgalopban történt. Mindenre egy fél pillantásnyi időnk volt és már rohantunk is tovább a hajóra ami kétségtelenül a Duna legszebb szakaszán vitt minket Dürnsteinbe. Ekkor már 4 óra volt és rajtunk kivűl senki nem evett reggel óta egy falatot sem. Így kárpótlásul a hajón kaptunk kávét és süteményt. Viszont Dürnsteinre nulla időnk maradt. Mi szerencsére láttuk ezt a kedves öreg városkát két éve, de akkor is bosszantó, ha valamit ennyire félreszerveznek.
Hétfőn a gyalogos városnézést ellógtuk. Délután vittek minket megint Grafeneggbe. Rajtam kivül mindenki azért drukkolt, hogy ne essen az eső. Én majdnem hogy imádkoztam az esőért magamban. Közben ugyanis rendesen elromlott az idő. Jeges és viharos szél fújt. Sajnos nem esett az eső a kezdés előtt. Volt rajtam vagy 4 réteg ruha, jégeralsóval kezdve. Bélelt balon volt legfelül. Gyönyörűen megépített szabadtéri színpad van. Kétségtelen nagy élvezet lett volna ha szép az idő. Az első rész szépen lement. Bécsi filharmonikusok Lorin Mazel vezényletével Wagner játszottak. Szünet után a Walkür első felvonása következett. Az opera viharos télen kezdődik nálunk meg viharos eső jött. Olyan hideg szél volt, hogy rajtam már eső sapka volt, mikor rákezdett az eső. Minden ülés alatt volt egy eső poncho szerűség, igen vékony műanyagból. Sajnos sokat elvett a műélvezetből, amíg mindenki magára huzigálta az picire összehajtogatott műanyagokat. Aki próbált már gyümölcs pultnál nylonzacskót szétszedni, tudja milyen. Ráadásul zizegett is az a micsoda. Közben szegény karmester a széllel küzdött, mert állandóan el akarta vinni a kottát. Gondolom mindenki mindent tudott magától, mert sokszor azzal volt elfoglalva, hogy nehezékeket rakjon a kotta szélére. Végül is, mire a tavaszi szél elfutja a téli vihart mindenki lenyugodott és nagy élvezettel hallgattuk a tényleg kiváló énekeseket és a csodálatos zenét.
Holnap majd beszámolok a Traviatáról is, amit Szerencsére az operaházban hallgattunk, nem szabadtéren.
Másnap Grafeneggre mentünk. Ez egy kastély kb. 1 óra út Bécstől, amire az ügyes állam és néhány szponzor egy komoly zenei fesztivált épített. Matiné volt 12 órától. A program szerint 13.30 indulás tovább Melkbe. Műsort nem vettem, mert annyira nem volt érdekes a dolog. 13 órakor, nagy taps és mindenki vonult kifele. Akkor szép idő volt. Mi elkalandoztunk a kastélykertben, ettünk egy süteményt és szépen odaballagtunk a buszhoz, ahol csak a magyar sofőr volt. Jó félóra múlva kisült, hogy amikor mi kijöttünk csak szünet volt. Az utazási iroda programja viszont totál összeomlott. A beígért melki vezetés gyorsgalopban történt. Mindenre egy fél pillantásnyi időnk volt és már rohantunk is tovább a hajóra ami kétségtelenül a Duna legszebb szakaszán vitt minket Dürnsteinbe. Ekkor már 4 óra volt és rajtunk kivűl senki nem evett reggel óta egy falatot sem. Így kárpótlásul a hajón kaptunk kávét és süteményt. Viszont Dürnsteinre nulla időnk maradt. Mi szerencsére láttuk ezt a kedves öreg városkát két éve, de akkor is bosszantó, ha valamit ennyire félreszerveznek.
Hétfőn a gyalogos városnézést ellógtuk. Délután vittek minket megint Grafeneggbe. Rajtam kivül mindenki azért drukkolt, hogy ne essen az eső. Én majdnem hogy imádkoztam az esőért magamban. Közben ugyanis rendesen elromlott az idő. Jeges és viharos szél fújt. Sajnos nem esett az eső a kezdés előtt. Volt rajtam vagy 4 réteg ruha, jégeralsóval kezdve. Bélelt balon volt legfelül. Gyönyörűen megépített szabadtéri színpad van. Kétségtelen nagy élvezet lett volna ha szép az idő. Az első rész szépen lement. Bécsi filharmonikusok Lorin Mazel vezényletével Wagner játszottak. Szünet után a Walkür első felvonása következett. Az opera viharos télen kezdődik nálunk meg viharos eső jött. Olyan hideg szél volt, hogy rajtam már eső sapka volt, mikor rákezdett az eső. Minden ülés alatt volt egy eső poncho szerűség, igen vékony műanyagból. Sajnos sokat elvett a műélvezetből, amíg mindenki magára huzigálta az picire összehajtogatott műanyagokat. Aki próbált már gyümölcs pultnál nylonzacskót szétszedni, tudja milyen. Ráadásul zizegett is az a micsoda. Közben szegény karmester a széllel küzdött, mert állandóan el akarta vinni a kottát. Gondolom mindenki mindent tudott magától, mert sokszor azzal volt elfoglalva, hogy nehezékeket rakjon a kotta szélére. Végül is, mire a tavaszi szél elfutja a téli vihart mindenki lenyugodott és nagy élvezettel hallgattuk a tényleg kiváló énekeseket és a csodálatos zenét.
Holnap majd beszámolok a Traviatáról is, amit Szerencsére az operaházban hallgattunk, nem szabadtéren.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése