Még egyszer a depresszióról

Óriási érdeklődés kísérte a depressziós bejegyzésemet. Még soha ennyi olvasóm nem volt. Miután tegnap meghallgattam és néztem egy német dokumentumfilmet a témáról, leírom a tanultakat.

Két irányzat van már kb. 30 éve a depresszió kezelésével kapcsolatban. Mindkettőt egy egy professzor képviselte. Az egyik a gyógyszeres kezelés, ami azon alapszik, hogy akinek az agyában kevés a serotonin, az depressziós lesz. Erre sok féle tabletta van, de az alapanyag nagyjából mindnek ugyanaz. Többen is elmondták, amit magam is tanúsíthatok, hogy kezdetben elég kellemetlen mellékhatások vannak, anélkül, hogy valami javulás lenne. Ez, saját tapasztalatom is az volt, hogy 2-3 hétig tart, aztán jön a javulás. Megszólaltattak valakit aki 23 éve szedi az antidepresszáns tablettákat. Nyilvánvaló, hogy bár a másik irányzat szerint ez csak a placebo hatás, de akkor se árt. Az ellenérv az, hogy még állítólag senki se bizonyította tudományosan ezt a serotonin dolgot. 

Az ellenpárt szerint különböző technikákkal kell és lehet gyógyítani a depressziót. Ilyesmik, hogy meditáció, pszichoterápiás csoportok, mozgás, sport egyebek. Mutattak egy fiatalembert aki kórházban volt a depressziójával és biztatták, hogy öltözzön fel és menjen ki futni. Ő a végén azt mondta, hogy 2 hónap kórház után meggyógyult. Egy hölgy lelkessen meditált és mint mondta jól van, igaz közben leszázalékolták a depressziójával. 

Szóval engem ez a második módszer nem győzött meg. Aki volt depressziós, az tudja, hogy az ágyból délben kimászni is komoly megpróbáltatás, nemhogy sportolni kezdjen valaki ilyen állapotban. 

Néhányan panaszkodtak, hogy ha elhagyják a tablettákat, az is szörnyű állapotot okoz. Tény, hogy anno én is hosszan és nagyon lassan hagytam el csak a tablettát, mikor szedtem. Az orvos megmondta, hogy így kell. Nem tudom, milyen orvos az, aki erre nem figyelmezteti a beteget.