Indulás előtt

Szeptember 2.-án este indultunk. Délben befutott B. a csomagostól. Ránéztem és láttam, hogy valami kis horzsolás van a homlokán és az arcán. Mit csináltál? Óh semmiség volt a válasz, kicsit hirtelen fordultam és neki mentem a falnak. Aztán ebédeltünk, majd elhelyezkedtünk szófán. Ránézek és egy fekete folt van a szeme körül. Alaposabban kikérdezem. A földön lévő kofferben matatott, majd hirtelen felállt és nyilván megszédült és teljes erővel neki a fal sarkának, ráadásul még a szemüvege is rajta volt. Óriási szerencse, hogy a szemüveg nem tört össze. 

Ilyenkor jön a kérdés, hogy miért a földre rakja a koffert. Ez nekem az utóbbi években már eszembe se jut. Persze hiú a drágám, így nagy örömmel fogadta a szemműtétem után Amerikában beszerzett csodás napszemüvegemet. Le se vette egész héten. Az ütközés nyomai persze változtak. A második napon már a másik szeme körül is fekete volt. Úgy nézett ki mintha egy fekete óriás pillangó ült volna a szemén. A napszemüveg az utolsó napig remekül takart, majd tegnapelőtt már nem, mert ahogy fent lassan szépül a szeme környéke a feket foltok lementek az arcára. Szemüveg már nem használ, de most már itthon vagyunk. Igaz itt vannak a berlini barátok és minden nap étterem meg ilyesmik, de az egész már nem annyira rémisztő mint volt. 

Szóval így indultunk. Folytatás majd következik.