Első szerelem, folytatás.

Két év után kezdődtek a féltékenységek. Eleinte teljesen oktalanul. Aztán angol óráról mentem haza. Te jó ég! Már akkor is angolul tanultam. Az egyik fiú tudta hova járok és odajött elém. Elkísért, felszálltunk a buszra és mikor leszálltunk L. állt ott a megállóban. Óriási balhét rendezett és látni se akart többé. Nos ez kicsit nehéz volt, mert ugye egy házban laktunk, a családunk örökké átjárt egymáshoz, lakásajtók mindig nyitva voltak, szóval nem volt kellemes. Aztán hipp-hopp a sors megoldotta az ügyet. A házunk akkor már államosítva volt, lakóként lakhattunk ott. Először L. apját nevezték ki egy vidéki egyetemre professzornak, majd nálunk derült ki,hogy okosabban tesszük ha elköltözünk. A házat aztán, mint kiderült a házmesterné segítségével, hamarosan a belügyminisztérium vette át.
Telt múlt az idő. L. eljegyezte magát egy lánnyal, nemigen találkoztunk, de már rég nem voltunk haragban. Egy nap apám újságolta, hogy véletlenül találkozott L. nagybátyjával, aki mesélte, hogy L. súlyos beteg, egy nagy műtétje volt, bél TBC, mondta a kórház nevét, ahol fekszik. Másnap munka után rohanvást mentem a kórházba. A kép mai napig a szemem előtt van. L fekszik az ágyban a két lába kilóg az ágy rácsai közt, hosszú fiú volt. Egyik oldalán ül a mama, a másikon a menyasszony.
Mama utált engem, mert a kitelepítésekkor, mikor nagyon rezgett alattunk a léc, tudtuk, hogy rajta vagyunk a listán, L. kijelentette, hogy ha jönnek értünk, én lemegyek hozzájuk és ő feleségül vesz engem, mert nem engedi, hogy engem elvigyenek. A veszély már rég elmúlt, de a mama utálata megmaradt. Szóval állok az ágy végénél, L. meztelen lábai előtt, amikor megszólal: Elmehettek nyugodtan haza, Gy. most már itt marad, amíg lehet. Ezután minden nap mentem a kórházba, Mama és menyasszony már soha nem volt ott mire odaértem.
L. ezután rehabra a szülőkhöz ment és megkezdődött a napi levélváltás. Vidéki magányában feléledt a szerelem, de én már nem akartam. Sajnáltam, hogy annyira beteg, szánalomból nem kezdek semmit újra. Mikor meggyógyult és visszajött Pestre el is múlt nála az egész. Rengeteg nőügye volt, mindent elmesélt én is neki a fiú ügyeimet, a legjobb barátnőm lett.
Aztán elmentem, nem tudtam róla semmit. Apám írta egyszer, hogy megnősült. Mikor kezdtünk haza járni a belvárosban többször belé botlottunk. Sajnos egy nagyképű sanyarú fura alak lett belőle. Fel akart vágni nekem. Tényleg befutott mint külkeres mérnök. Három nyelven beszélt és dolgozott, de ettől még nem kell nagyképűnek lenni. Ezt persze meg is mondtam neki és lassan visszatért normálisba ha velem beszélt. Közel laktak apám lakásához, többször beugrott kicsit dumálni ha itthon voltam, de hiába hívtam a feleségét is, soha nem hozta el. Régi haverok közt, már vicc téma volt, hogy engem szégyell a felesége előtt vagy a feleségét, én előttem. Végül is, már mikor egyedül voltam a Zeneakadémián ismertem meg a feleséget. Nekik is akkor volt bérletük mint nekem. Mindig ragaszkodtak hozzá, hogy haza vigyenek. Nagyon kedves értelmes nő a felesége. Nem lehetett könnyű élete az drága L. barátommal, akinek később a hűség nem volt erőssége, meg különben is.