Első szerelem

Húsvétkor meghalt életem első és utolsó plátói szerelme, és örökös barátom, haverom, időnként legjobb barátnőm. 88 éves volt és sajnos az utólsó időkben már meglehetősen demens.
15 éves voltam, mikor Szegedről Pasarétre költöztünk. Akkor még miénk volt a ház, amiben 2 nagy lakás volt. A felsőben laktunk mi az alsóban egy házaspár két nagy gyerekkel. A fiuból lett a nagy szerelem. Ő akkor 18 éves volt. Valamikor nyáron költöztünk be. Szüleink hamar barátságba kerültek. Mindannyian lelkes bridzsezősek voltak, így hamar meglett a házi bridge party. Mi egy ideig kerülgettük egymást. Mindketten, szerelemben, tudatlanok voltunk és szégyenlősek, vagy gátlásosak? Aztán elég hamar kiderült, hogy a kutyákat véletlenül mindig egyszerre vittük sétálni. Nekik egy németjuhászuk volt nekünk egy tacsink. Hamarosan ezek lettek a környék legtöbbet sétáltatott kutyái. L. remekül zongorázott és amúgy is az egész család komolyzene kedvelő volt, de hangversenyekre csak mi jártunk. Feltehetően a szülőknek pénze se lett volna ilyesmire, mi viszont sokszor belógtunk vagy valahol fent a tanulóknak fenn tartott helyeken ültünk, olcsón. Első évben ezen kívűl nem is volt soha más programunk. Boldog időszak volt, az összes borzalom ellenére.
Csak egy apróság, az iskolában  hatvanan voltunk egy osztályban! A tanárok nagy része eredetileg a Lónyaiban tanított és nyugdíjból jött vissza. Én attól kezdve a gimnáziumban már nem tanultam semmit. L. okos volt. Még a régi 8 osztályos gimnáziumba járt. Az ott kapott műveltség egy komoly kincs volt. Ezt tapasztaltam később Emberemen is, aki szintén kijárta szépen a piaristáknál a 8 osztályt. Ha az ember egy okos fiuval van együtt, az nagyon inspiráló. Rengeteget olvastunk együtt. Aztán egy nyáron, ránk bízták az ő papájának elég nagy könyvtárát, hogy portalanitsuk, rakjuk rendbe stb. Nyári szünet volt. Én mellesleg akkor náluk kiolvastam Jókai összes műveit is pl. No de találtunk egy igen érdekes könyvet: Kama Sutra, amit persze mindketten nagy érdeklődéssel elolvastunk. Ezután már elvben tökéletesen képzettek voltunk a testi szerelmet illetőleg, de a gyakorlatban mindig megmaradtunk a csókolózás mellett. Eltelt egy év mire odáig eljutottunk, de igy volt ez szép. Akkoriban ő egy hősszerelmes lovag volt, aki teleholdnál nyitott ablaknál játszotta nekem a Mondschein szonátát és ilyenkor tavasszal leszedte séta közben az öszes kinálkozó orgonát. Magas fiu volt.
Ősszel aztán egyetemre kezdett járni és én minden nap korábban keltem, hogy együtt mehessünk reggel a villamoson a fogasig. Aztán elérkezett az első egyetemi táncdélután, ahová csak azért mehettem el, mert L. savanyú nővére is jött. Ő is a műegyetemre járt. Nem járt akkoriban sok lány a műegyetemre, így hatalmas sikert aratott L. velem Ő maga nem táncolt, nem tudott, nem volt hozzá egy cseppnyi érzéke se. Nekem csak az utóbbi volt, mert az iskolai táncórákra nem járhattam, Apám nem egyezett bele. Jöttek sorba a fiuk én meg elküldtem őket, mert "idegennel nem táncolok". Valahogy aztán szép sorban bemutatkoztak és a végén nem tudom ki volt féltékenyebb L, vagy a nővére, akiért nemigen kapkodtak. Körülöttem gyorsan kialakult egy társaság, hívtak minket L.-t és engem, házibulikba, amit akkoriban zsurnak hívtak. Nálunk is több ilyen megmozdulás volt, bár apám nagyon háborgott és L. mindig sanyarú arccal ülte végig a dolgot.Az osztály társnőim viszont élvezték az egyetemista fiukat.