Takarítás gondok

Jár hozzám kettő darab takarító nő. Egyik messzebb van a tökéletestől mint a másik. Egyes számút szorult helyzetemben szereztem, a vágyott kettes számú ajánlotta, mert ő nem ért rá.
Egyes számú, biztos jó indulatú, de végtelenül buta és imád beszélgetni. Ha megkérdezem, hogy hogy van, minimum félórai a válasz, belevonva népes családja felét is. De ez csak ez egyik gond. A nagyobb baj az, hogy nem gondolkozik és nem is látja a koszt. Nem azért mert a szeme rossz, hanem nem érdekli.
Mikor aztán kettes számúnak lett ideje, ő járt mindig Lényemhez, egyes számút áttettem kéthetinkénti műszakba és a közbenső heteken kettes számú jött. Ezzel nagyjából elvoltam, bár voltak kalamajkák. Miután egyes számú nem tudta, hogy kettes számú jár ide, ha kiestünk a ritmusból, komplikált hazugságokat kellett feltálalnom neki, hogy ne jöjjön pl. a következő héten. Na mármost hazudni utálok. Meg kell jegyezni örökre mit mondtam és ezt manapság gyengülő memóriámmal egyre nehezebben viselem. Nos ma búcsut mondok egyes számúnak, amitől kifejezetten rosszul érzem magam.
Közben ugyanis szereztem egy hármas számút, szeptembertől ha igaz. Volt már itt, megígérte, hogy megtart minket, (írtam is erről) de most még nyaral. Ő fiatal, vígan mászik fel és le a létrán, így talán egyszer végre a függönyök is ki lesznek mosva és a magasabb bútordarabok teteje is le lesz takarítva. Nos majd meglátjuk. Most itt szorongok és alig várom, hogy 1 óra legyen és elrebeghessem az elbocsájtó szép üzentet, kíméletesen persze. Hülye vagyok, tudom.