Mindig elhatározom, hogy többet nem utazom. Fárasztó és mindig valami zűr van ha utazunk. Most Salzburg előtt 3 nappal elromlott a mélyhűtő a pincében. Rögtön megkezdődött az alkatrész keresés, mert B. hamar megtalálta az elromlott valamit. Telefon hazai szervizben, nem veszik fel, mással beszélnek stb. E-mail, nem válaszolnak. Német szervizzel lehet beszélni, e-mail rögtön jön a válasz. Rajzot is küldenek, hogy hol találom meg azokat a számokat, amik még kellenek neki a típuson kívül. Elküldöm jön a válasz, van alkatrész de külföldre nem szállítanak. Ezután B. végig csinálja ugyanezt az angolokkal, kicsit lassabban jön a válasz, de külföldre ők se küldenek alkatrészt. Végül megrendeltem a berlini barátok címére, amit nem akartam, mert van elég bajuk, ne mászkáljanak még miattam is a postára, de nem volt mit tenni.
Aztán az indulás előtti utolsó napon elromlott a kávéfőző is. Ez egy méreg drága, darálós csoda volt, amit soha nem szerettem. Nosza hozzuk fel a pincében tartalékolt Krupsot. Igen ám de a tömítő gyűrűje már rossz. Haza jöttünk és vettünk egy új főzőt. Aztán elmentem a szervizbe és kiderült, hogy tömitőgyűrű az nincs.Kész, dobjuk ki a főzőt.
Mindeközben B. mobilja is felmondta a szolgálatot, szerintem már nem bírta a többszöri leejtést. Mindegy. Miután buta mobilt használunk gyorsan és olcsón megjött az utódja.
Gondoltam ezzel ki van a három baj, de nem. Elromlott a redőny, kettő egyszerre. Már nem emlékszem ki csinálta, mert amit kp. fizetek arról nem marad nyom nálam. Már néztem a kisokost, van benne két redőnyös, akik motoros redőnyökkel foglalkoznak. B. persze felmászott és szétszedte a redőny szekrényt, de arra az elhatározásra jutott, hogy nem nyúl hozzá.
No és holnap este utazunk. Ennyi idegeskedés közepette frászban vagyok, hogy mi történik velünk útközben. Van rizikó. Zürichben csak fél óránk van átszállásra ez jó. Viszont mi van ha késik a vonat? Zürichből Velencébe nem megy naponta több direkt vonat + a csoporttal van együtt a vonat jegyünk.
Mondtam B.-nak, hogy öntsön le egy vödör hideg vízzel, ha legközelebb utazásról kezdek beszélni.
Szerencsére elég egyértelműnek tűnik az időjárás Velencében, így csak a zürichi fagy halált kell túlélnem, mert itthonhoz képest több mint 10 fokkal lesz hűvösebb.
Azért reménykedem, hogy a Fenice (operaház) kárpótol mindenért. Már nagyon régen készültem oda is, de valahogy soha nem jött össze
1973-ban voltunk a férjemmel Velencében. Ez volt az első közös útunk. Persze már akkor is rengeteg ember volt, de közel se annyi, mint néhány éve mikor B-val egy csoportos út során voltunk ott néhány órát. Semmit nem tudtam megmutatni, mert járni nem lehetett a tömegtől. Kerestünk egy árnyékos helyet és néztük a tengert. 73-ban egy Budapest nevű szállodában laktunk. Olcsó volt, mert pénzünk akkoriban nem volt és elég vacak. Az eredeti tulajdonos lánya és unokája vezették a szállót. A tulajdonos még talán a monarchia idejében mehetett oda, mert a lánya már igen öreg volt, de tökéletesen beszélt magyarul ha nem is úgy mint mi. Kicsit avítt volt a szókincse. A szálloda már biztos nem létezik, azt se tudom már merre volt. Szép emlék nekem a hely, akkor kezdtük az életünket a férjemmel és milyen jól sikerült, amíg élt.
Aztán az indulás előtti utolsó napon elromlott a kávéfőző is. Ez egy méreg drága, darálós csoda volt, amit soha nem szerettem. Nosza hozzuk fel a pincében tartalékolt Krupsot. Igen ám de a tömítő gyűrűje már rossz. Haza jöttünk és vettünk egy új főzőt. Aztán elmentem a szervizbe és kiderült, hogy tömitőgyűrű az nincs.Kész, dobjuk ki a főzőt.
Mindeközben B. mobilja is felmondta a szolgálatot, szerintem már nem bírta a többszöri leejtést. Mindegy. Miután buta mobilt használunk gyorsan és olcsón megjött az utódja.
Gondoltam ezzel ki van a három baj, de nem. Elromlott a redőny, kettő egyszerre. Már nem emlékszem ki csinálta, mert amit kp. fizetek arról nem marad nyom nálam. Már néztem a kisokost, van benne két redőnyös, akik motoros redőnyökkel foglalkoznak. B. persze felmászott és szétszedte a redőny szekrényt, de arra az elhatározásra jutott, hogy nem nyúl hozzá.
No és holnap este utazunk. Ennyi idegeskedés közepette frászban vagyok, hogy mi történik velünk útközben. Van rizikó. Zürichben csak fél óránk van átszállásra ez jó. Viszont mi van ha késik a vonat? Zürichből Velencébe nem megy naponta több direkt vonat + a csoporttal van együtt a vonat jegyünk.
Mondtam B.-nak, hogy öntsön le egy vödör hideg vízzel, ha legközelebb utazásról kezdek beszélni.
Szerencsére elég egyértelműnek tűnik az időjárás Velencében, így csak a zürichi fagy halált kell túlélnem, mert itthonhoz képest több mint 10 fokkal lesz hűvösebb.
Azért reménykedem, hogy a Fenice (operaház) kárpótol mindenért. Már nagyon régen készültem oda is, de valahogy soha nem jött össze
1973-ban voltunk a férjemmel Velencében. Ez volt az első közös útunk. Persze már akkor is rengeteg ember volt, de közel se annyi, mint néhány éve mikor B-val egy csoportos út során voltunk ott néhány órát. Semmit nem tudtam megmutatni, mert járni nem lehetett a tömegtől. Kerestünk egy árnyékos helyet és néztük a tengert. 73-ban egy Budapest nevű szállodában laktunk. Olcsó volt, mert pénzünk akkoriban nem volt és elég vacak. Az eredeti tulajdonos lánya és unokája vezették a szállót. A tulajdonos még talán a monarchia idejében mehetett oda, mert a lánya már igen öreg volt, de tökéletesen beszélt magyarul ha nem is úgy mint mi. Kicsit avítt volt a szókincse. A szálloda már biztos nem létezik, azt se tudom már merre volt. Szép emlék nekem a hely, akkor kezdtük az életünket a férjemmel és milyen jól sikerült, amíg élt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése