Harmadik nap reggel a fele királyságomat adtam volna még egy óra alvásért, de nem lehetett. A koncert amit a bécsi filhamónikusok Ricardo Muti vezényletével adtak 11-kor kezdődött. Karajan halálnak 30. évfordulója alkalmából, Verdi Requiemét játszották. A mű agyon volt már előre dicsérve, nem csak a zene és énekkar volt kiváló, hanem a 4 énekes is. Ettől függetlenül ez nem az én műfajom. Szép zene, jó hallgatni de hosszú és nekem unalmas. Biztos nem véletlen, hogy hosszú hangversenyre járó karrierem alatt még soha nem kívántam meg. Karajan állítólag nagyon szerette és igen sokszor vezényelte.
Utána ténferegtünk egy kicsit. Ünnep nap volt, a város és a vendéglők is tele, de végül sikerült leülni valahova, árnyékban kint. Ebéd közben jól kibámészkodtunk magunkat, majd vissza a szállodába és egy jó alvás következett.
Este a Grosses Festspielhaus melletti Haus für Mozartban voltunk kamarazene hangversenyen. Ezt nagyon élveztem. Először valami Prokofjev művet adtak elő, ami kellemes volt, aztán már csak Schumann. Marta Argerich + 2 cselló és egy kürt. Igen érdekes összeállítás. Majd Martha Argerich és két hegedű + egy cselló. A szünet után 2 zongora Argerich és Bareinbom. A végén sikeresen kitomboltunk 2 ráadást is, szintén Schumann műveket.
Hangverseny után a szokásos pezsgős búcsú és duma volt.
Negyedik nap délelőtt megint zenekari koncert Ann-Sofie Mutter hegedült. Előtte egy halál unalmas mű volt, amit valamikor férje Previn szerzett, majd Sibelius hegedűverseny. A szünetben kimentünk, gyönyörű idő volt, így úgy határoztuk, hogy Beethoven 7. szimfóniáját elhagyjuk. Végül is délután várt ránk 5 óra vonatozás.
A hangverseny termek elég puritánok. A nagyterem földszintje eszméletlen meredeken megy felfele, jól lehetett csúszkálni a szőnyeg padlón. Igaz kicsit lépcső érzékeny vagyok, de a "parkett" ülő helyekhez is vagy másfél emeletnyi lépcső vezetett fel. Nos és ezek a lépcsők nem olyan kényelmesek, mint pl. a pesti vagy bécsi operaház lépcsői. A kamara terem kényelmesebb ilyen szempontból, viszont a mellékheilységek két emelet mélyen vannak. Ott viszont van lift, de miután a földszinten kívül még 3 emelet van, esély sincs rá, hogy a lifttel le lehessen jutni a mélybe.
A közönség szuper volt. Nem emlékszem hol láttam utoljára ilyen egyöntetűen jól öltözött közönséget. Ruhákhoz passzoló cipők és táskák, nem sportos szatyrok mint itthon sokszor. Férfiak szinte kizárólag sötét öltönyben. Kellemes színfolt volt a szép dirnldbe öltözött nők és a hasonló stilusú férfi öltönyök is. Persze itt is volt 60 körüli 80 kilós mini ruhás, de hát szegénynek biztos nincs tükre otthon. Jó néhány japán nő is volt kimonóban, szintén kellemes látvány. No és az előttem lévő sorban ült egyszer egy pasi, aki megtalálta az identitását. Egy jó magas férfi markáns arccal női dirndli ruhában. Haja hátul copfba fonva pántlikával összekötve. Egy normál küllemű nővel volt. Először azt hittem, hogy valami farsangi buliból került elő, de nem. Ő most ilyen, biztos rájött, hogy valahol mélyen ő nő.
Nos ez volt a salzburgi kirándulás és ma megszeppenve vettem észre, hogy mához két hétre már megint a start kövön állok. Nem kellett volna, de elkapott a hév, valamikor 2-3 hónapja.:-(
Utána ténferegtünk egy kicsit. Ünnep nap volt, a város és a vendéglők is tele, de végül sikerült leülni valahova, árnyékban kint. Ebéd közben jól kibámészkodtunk magunkat, majd vissza a szállodába és egy jó alvás következett.
Este a Grosses Festspielhaus melletti Haus für Mozartban voltunk kamarazene hangversenyen. Ezt nagyon élveztem. Először valami Prokofjev művet adtak elő, ami kellemes volt, aztán már csak Schumann. Marta Argerich + 2 cselló és egy kürt. Igen érdekes összeállítás. Majd Martha Argerich és két hegedű + egy cselló. A szünet után 2 zongora Argerich és Bareinbom. A végén sikeresen kitomboltunk 2 ráadást is, szintén Schumann műveket.
Hangverseny után a szokásos pezsgős búcsú és duma volt.
Negyedik nap délelőtt megint zenekari koncert Ann-Sofie Mutter hegedült. Előtte egy halál unalmas mű volt, amit valamikor férje Previn szerzett, majd Sibelius hegedűverseny. A szünetben kimentünk, gyönyörű idő volt, így úgy határoztuk, hogy Beethoven 7. szimfóniáját elhagyjuk. Végül is délután várt ránk 5 óra vonatozás.
A hangverseny termek elég puritánok. A nagyterem földszintje eszméletlen meredeken megy felfele, jól lehetett csúszkálni a szőnyeg padlón. Igaz kicsit lépcső érzékeny vagyok, de a "parkett" ülő helyekhez is vagy másfél emeletnyi lépcső vezetett fel. Nos és ezek a lépcsők nem olyan kényelmesek, mint pl. a pesti vagy bécsi operaház lépcsői. A kamara terem kényelmesebb ilyen szempontból, viszont a mellékheilységek két emelet mélyen vannak. Ott viszont van lift, de miután a földszinten kívül még 3 emelet van, esély sincs rá, hogy a lifttel le lehessen jutni a mélybe.
A közönség szuper volt. Nem emlékszem hol láttam utoljára ilyen egyöntetűen jól öltözött közönséget. Ruhákhoz passzoló cipők és táskák, nem sportos szatyrok mint itthon sokszor. Férfiak szinte kizárólag sötét öltönyben. Kellemes színfolt volt a szép dirnldbe öltözött nők és a hasonló stilusú férfi öltönyök is. Persze itt is volt 60 körüli 80 kilós mini ruhás, de hát szegénynek biztos nincs tükre otthon. Jó néhány japán nő is volt kimonóban, szintén kellemes látvány. No és az előttem lévő sorban ült egyszer egy pasi, aki megtalálta az identitását. Egy jó magas férfi markáns arccal női dirndli ruhában. Haja hátul copfba fonva pántlikával összekötve. Egy normál küllemű nővel volt. Először azt hittem, hogy valami farsangi buliból került elő, de nem. Ő most ilyen, biztos rájött, hogy valahol mélyen ő nő.
Nos ez volt a salzburgi kirándulás és ma megszeppenve vettem észre, hogy mához két hétre már megint a start kövön állok. Nem kellett volna, de elkapott a hév, valamikor 2-3 hónapja.:-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése