Drezdában 1959-ben jártam életemben először egy IBUSZ csoporttal. Leírom az fiatalabbaknak, hogy akkoriban egy keletnémet körutazás is igen nagy szám volt. Szinte titok volt, hogy indul csoport, ha sikerült jelentkezni az utolsó percig nem lehetett tudni, hogy mehet-e az ember. Befizetni persze be kellett. Az indulás előtti estén, táviratban értesítettek, hogy mehetek. A repülőtéri busz a Vörösmarthy térről indult. Repülőn is akkor ültem először. Szörnyen izgatott voltam. Németül akkor még nem tudtam semmit. Az út szörnyű volt, dobált, zuhant egész úton. Mindenki rosszul volt én meg majdnem attól lettem rosszul, hogy mások rosszul voltak. Azok a gépek még alacsonyan tudtak csak repülni, így minden légörvényt bekaptak. Mikor megérkeztünk, az volt az első jó hír, hogy vissza fele vonattal fogunk menni. Drezda volt a körutazás első állomása. Ott akkoriban gyakorlatilag nem volt semmi. A Zwinger volt az egyetlen régi épület, amit állítólag orosz segítséggel helyre állítottak. A város közepén csak a fekete üszkös kőfalakat lehetett látni. A valamikori lakóházak helyén volt a nagy pusztaság. Gazzal benőtt területek. A régi piac tér körül szép sztálini stílusban felépítettek lakóházakat, körben árkádokkal. Ott voltak üzletek is, ahol nagyjából semmit se lehetett kapni. Ma óriási földalatti üzlet hálózat van a házak alatt. A bárhol megtalálható bevásárló központi üzletekkel.
Később, akkor már rég Zürichben voltam, a DDR vissza építette az operaházat, amit a tervezőjéről Semper operának hívnak. Nagy munka lehetett, mert minden korhűen meg lett csinálva. Természetesen az operát is több bomba találat érte és mint az egész város teljesen ki volt égve.
Régi útikönyvekben lehet olvasni, hogy Drezda egy barokk bizsu volt. Csodás palotákkal és szép egységes arculatú polgár házakkal. Ezt a háború legvégén, 45 tavaszán egy éjszaka alatt porig bombázták, majd ami még volt felgyújtották. Akik még ott voltak kimenekültek az Elba partjára, aminek igen széles árterülete van. Repülőről géppuskázták őket dicső angol és amerikai barátaink.Később, mikor már idegen vezetőként vittem ki egy csoportot, az ottani vezetőnk egy idősebb hölgy volt, aki átélte ott azt az éjszakát. Soha nem fogom elfelejteni, amit mesélt.
Térjünk vissza a mába. Fal bontáskor tehát volt a Zwinger és az opera. Először azt a templomot akarták vissza építeni, aminek néhány kövét ott hagyták mementónak a helyén. Óriási gyűjtés kezdődött és tényleg a templom aránylag gyorsan felépült. Ez a Frauenkirche. Közben jöttek a befektetők és egyre másra készültek el a régi paloták. Erős Ágost igen gazdag volt és rengeteg szeretője volt. Többnek ajándékozott palotákat. Ezek most mind szállodák lettek. Az ő saját palotáját vissza építették eredeti formájában. Ott most múzeum van, egyébként a kedvenc múzeumom. Erős Ágost kincsei vannak kiállítva igen érdekes darabok, már amit nem vittek el az oroszok.
Párhuzamosan épült a város is. Szigorúan a régi alaprajzok mentén, korabeli kinézetül házakkal. Aki nem volt ott 50 évvel ezelőtt el se tudja képzelni, hogy a kis szűk utcácskák helyén grund volt gazzal. Persze a házak belül hiper modernek, nyilván nagyon drága lakásokkal. Az elmúlt 20 évben többször is voltam Drezdában és csak ámulni tudok a fejlődésen.
Később, akkor már rég Zürichben voltam, a DDR vissza építette az operaházat, amit a tervezőjéről Semper operának hívnak. Nagy munka lehetett, mert minden korhűen meg lett csinálva. Természetesen az operát is több bomba találat érte és mint az egész város teljesen ki volt égve.
Régi útikönyvekben lehet olvasni, hogy Drezda egy barokk bizsu volt. Csodás palotákkal és szép egységes arculatú polgár házakkal. Ezt a háború legvégén, 45 tavaszán egy éjszaka alatt porig bombázták, majd ami még volt felgyújtották. Akik még ott voltak kimenekültek az Elba partjára, aminek igen széles árterülete van. Repülőről géppuskázták őket dicső angol és amerikai barátaink.Később, mikor már idegen vezetőként vittem ki egy csoportot, az ottani vezetőnk egy idősebb hölgy volt, aki átélte ott azt az éjszakát. Soha nem fogom elfelejteni, amit mesélt.
Térjünk vissza a mába. Fal bontáskor tehát volt a Zwinger és az opera. Először azt a templomot akarták vissza építeni, aminek néhány kövét ott hagyták mementónak a helyén. Óriási gyűjtés kezdődött és tényleg a templom aránylag gyorsan felépült. Ez a Frauenkirche. Közben jöttek a befektetők és egyre másra készültek el a régi paloták. Erős Ágost igen gazdag volt és rengeteg szeretője volt. Többnek ajándékozott palotákat. Ezek most mind szállodák lettek. Az ő saját palotáját vissza építették eredeti formájában. Ott most múzeum van, egyébként a kedvenc múzeumom. Erős Ágost kincsei vannak kiállítva igen érdekes darabok, már amit nem vittek el az oroszok.
Párhuzamosan épült a város is. Szigorúan a régi alaprajzok mentén, korabeli kinézetül házakkal. Aki nem volt ott 50 évvel ezelőtt el se tudja képzelni, hogy a kis szűk utcácskák helyén grund volt gazzal. Persze a házak belül hiper modernek, nyilván nagyon drága lakásokkal. Az elmúlt 20 évben többször is voltam Drezdában és csak ámulni tudok a fejlődésen.
Én vagy 4-5 évvel utánad jártam ott az üszkös falakat látva:::(((
VálaszTörlésMenj el most, megéri! Csodákat fogsz látni.
VálaszTörlés