Rokonság

Mielőtt a rokonokra térnék, ma visszanéztem a blogot, hogy írtam-e már az egyetlen unokahugomról. Nem találtam, viszont elképedtem, hogy mennyit írtam már ide. Tisztelem az esetleges olvasók türelmét.
Szóval unokahug 6 évvel fiatalabb nálam, soha nem voltunk közelebbi kapcsolatban, gondolom a kor különbség okán sem. Aztán ő 21 évesen beleszeretett egy piszok jóképű svéd pasiba és férjhez ment teljesen hivatalosan. Formailag ugyan ő hívott meg anno, de talán 2 napot voltam náluk, aztán tovább mentem Stockholmba és többet nem találkoztunk. Ők lent délen laktak. Becsületére legyen mondva, hogy rekord idő alatt megtanult svédül, letette a különbözeti vizsgákat, itthon orvosira járt és beiratkozott kint a fogorvosira, mert az sokkal rövidebb ott mint a rendes orvosi. Szüksége is volt rá, mert a férje a munkát lehetőleg kerülte. Utólag derült ki, hogy ő a család fekete báránya. Így aztán ment a fog orvoslás, született két gyerek a pasi meg link állásai mellett vezette a háztartást, intézte a gyerekeket stb. Nagymamától örököltek egy igazi falusi házat, amit szépen rendbe hoztak, a mellék épületekből lett rendelő és ott éldegéltek az erdő szélén.
Mint mostanában kiderült, férj meghalt már 10 éve. Unokahug próbálkozott, míg végül egy megözvegyült török futballista, akinek rengeteg pénze van, horogra akadt és össze is házasodtak. Valami őrült ötlet nyomán vettek itt Pesten egy csodálatos és hatalmas lakást. Közben a pasinak volt egy háza Svédországban, azt eladta de egy szintén hatalmas lakása volt Olaszországban is. Elképzelés szerint felváltva laktak volna itt és az olaszoknál. A baj csak az volt, hogy a leányzó unta az olaszokat. Végül egy hatalmas veszekedés után fogta magát és visszaköltözött a házába a svédekhez. Nemrégiben megint megjelent. Megvolt a kibékülés de rájöttek, hogy itt nem jó nekik, így eladták a gyönyörűséges lakást, amiért nekem vérzik a szívem. Pasi elment Törökországba és valahol a tengerparton vett egy hatalmas házat. Most éppen költöznek és ma jöttek el bucsuzni. Gondolom soha többet nem fogom látni, bár a fia itt él, de a menyéért nem lelkesedik. Inkább a lányához húz aki Svédországban van. Most úgy gondolják, hogy Törökország és Svédország közt fognak pendlizni, hát erre befizetnék. Igaz kapott egy BMW-t és egy platina kredit kártyát de ki tudja meddig tart a hatás. Kicsit rosszmájú vagyok, de őt az anyja erősen ebbe az irányba nevelte ezt tudtuk mindig.
Először nem tudtam miért hozza fel a dolgot, de kérdezte, hogy a mi családunk általában mit csinált vasárnap délután. Mondta, hogy nálunk mindenki ült egy fotelben és olvasott ha nem voltak vendégek. Aztán kiderült, hogy a férj felé volt ez a bizonyíték, aki mint sportoló ezt igen nehezen tudta elképzelni egy magyar családról, mert nálunk ugye a futballisták stb. Nagyon bedobtam magam svédül és elmagyaráztam, hogy nálunk a futball mint olyan igen lenézett dolog volt, a sima könyv olvasást preferálta mindenki. Visszagondolva, egyetlen fiú se volt körülöttem soha, aki valaha is elment volna egy meccsre. Apám meg szóba nem állt volna senkivel aki meccsre jár. Lehet, hogy egy kultúrsznob családban nőttem fel?