Drámai kezdet.:-)

Az idén, tavaly, nem kaptam malacot a hagyományos újévi ebédhez. Sehol nem volt állítólag, csak u.n. süldő. Volt már ilyen egyszer, akkor is nagy szívás volt, de gondoltam, most jobban felkészülök a dologra. Miután már csak évente egyszer hívok ebéd vendégeket, már tegnap igyekeztem mindent megcsinálni. Meg is lett a zeller leves, majdnem készen, a lencsefőzelék is csak a rántást várta, de a rántás is kész volt már, na de a süldő. Miután már 3 órája ült a sütőben, át is volt sülve de derékig állt a saját levében. Miután comb volt, körben bőrös volt, de csak a hús felével felfele tudtam betenni sütő edénybe. Este végül is kiraktam a balkonra aztán éjfél után lefeküdtem aludni. Hajnalban ötkor! felébredtem és eszembe jutott a süldő. Nem tudtam elaludni. Már elátkoztam az egész vendégséget de ilyenkor már nincs mit tenni. Mikor B. felébredt, ő is rögtön a süldő sorsa felől érdeklődött. Nekem, ahogy kell hisztis hascsikarásom volt és rohangásztam. Behoztuk az állatot, leolvasztottuk róla a levet, majd megbíztam B.-t, hogy szedje ki a csontot. Nem volt egyszerű, mert ugye vendégség, a külalak is számít. Végül sikerült két normális darabot kihozni a dologból, amik aztán szépen egymás mellett, a szokásos sós vizes kezeléssel ropogós pirosra sültek.
B nem tud főzni, de kiváló segítőkész kukta. Gyönyörű zsemle kockákat vágott és a felügyeletem mellett szépen meg is pirította. Végül minden jó lett, de a nap fénypontja a tiramisu volt. Mindig a mascapone dobozának az utasítása szerint csinálom. Most egy narancsos változat volt a dobozon. Miután volt narancs és valami Grand Marinier nevű, a felirat szerint, narancsos konyak itthon, azt csináltam. Szuper finom lett. Mellesleg az ital olyan öreg volt, hogy a dugó egyből beleporladt, amikor megpróbáltuk kinyitni, de van szűrő is a világon.