Mentünk Bécsbe. Nagyon jó, mióta kész az új főpályaudvar, 20 perccel lerövidült az út. Ráadásul olyan vonatot választottunk, amire csak Kelenföldön lehet fel- és leszállni, ezzel is nyertünk jó 10 percet. persze nem siettünk sehova, csak a türelmetlenség.
A bécsi új pályaudvar hatalmas. Nekem kicsit túl szürke. Minden szürke kővel van burkolva. Biztos strapabíró. Rengeteg üzlet van benne, meg ilyen-olyan önkiszolgáló etető egységek. Nekem hiányzik egy igazi étterem. Azt egyébként a Nyugati-pályaudvaruk felújítása alkalmával elsinkófálták ott is. Az új állomástól 3 metró megálló a Stephans-Dom, ahol a néptől lassan már az utcakő se látszik. Strapa bírásunk egyre gyengébb. Alig voltunk valahol de halálosan elfáradtunk. Viszont végre találtunk B.-nak a piskóta lábaira olyan papucsot amilyet szeret. A régiek már cafatokban vannak.
Na és lehet ájuldsoznoi az árakon. Csodálatos spárga, igaz a Meinlnél EUR 16.99 félkiló!
Menet közben azt láttam, hogy a mi oldalunkon kettő kivételével az összes szélkerék állt. Van elszórva a határ közelében vagy 30 darab. Alighogy átértünk a határon, Burgenlandban az összes szélkerék szorgosan dolgozott. Náluk több van mint nálunk. Igaz Paksuk nincs. Az egyetlen atom erőművet, amit építettek, soha nem üzemelték be, akkora volt a nép részéről az ellenállás. Népszavazást tartottak, egyértelmű volt a nem. Szerintem persze hülyeség, mert az atommal lehet a legtisztábban áramot fejleszteni, de nekik nem kellett.
A másik dolog amire felfigyeltünk, hogy a mi oldalunkon csodálatos pipacs mezők voltak. Nem tudom ezt manapság már direkt csinálják? Minden esetre odaát csak elvétve láttunk pipacsot a földeken.
Kifele gyakorlatilag egyedül ültünk a kocsiban. Hely jegy persze kötelező. Vissza fele is elég üres volt. Talán még egy fülkében ültek. Utolsó percben felszállt egy huszonéves fiú és pont hozzánk ült be. Hiába mondtam jó hangosan B.-nak, hogy tiszta üres ez a kocsi, srác csak maradt. Elindultunk és háromszor végighallgattuk, amint telefonon előadta, hogy egy órája kihúzták a bölcsesség fogát. Muris volt hallgatni a különböző előadásmódot. Persze tudta, hogy magyarok vagyunk de ez nem zavarta. Kint dolgozhat, most haza ment hétvégére, ami nála kedden kezdődött. Jó, holnap ott ünnep van.
Jött az osztrák kalauz, jegy elő, nem szólt semmit. Határ után jött viszont a magyar kalauz. Rögtön kiszúrta, hogy a hely jegye nem az első osztályra szól. Ő először elengedte a füle mellett és az átszállásról kezdett érdeklődni. Kalauz megnézte, majd közölte vele, hogy akkor jöjjön szépen át velem a másik kocsiba. Srác fel volt háborodva és még visszaszólt nekünk, hogy jellemző az osztrákot nem zavarta de bezzeg a magyar az direkt kiszúr vele, pedig üres a kocsi. Utálom az ilyen mentalitást. A második osztályon is volt hely, ott se volt tömve a vonat. Ha annyira szeret az első osztályon utazni váltson oda jegyet. Grrrrrrrrrr....
A bécsi új pályaudvar hatalmas. Nekem kicsit túl szürke. Minden szürke kővel van burkolva. Biztos strapabíró. Rengeteg üzlet van benne, meg ilyen-olyan önkiszolgáló etető egységek. Nekem hiányzik egy igazi étterem. Azt egyébként a Nyugati-pályaudvaruk felújítása alkalmával elsinkófálták ott is. Az új állomástól 3 metró megálló a Stephans-Dom, ahol a néptől lassan már az utcakő se látszik. Strapa bírásunk egyre gyengébb. Alig voltunk valahol de halálosan elfáradtunk. Viszont végre találtunk B.-nak a piskóta lábaira olyan papucsot amilyet szeret. A régiek már cafatokban vannak.
Na és lehet ájuldsoznoi az árakon. Csodálatos spárga, igaz a Meinlnél EUR 16.99 félkiló!
Menet közben azt láttam, hogy a mi oldalunkon kettő kivételével az összes szélkerék állt. Van elszórva a határ közelében vagy 30 darab. Alighogy átértünk a határon, Burgenlandban az összes szélkerék szorgosan dolgozott. Náluk több van mint nálunk. Igaz Paksuk nincs. Az egyetlen atom erőművet, amit építettek, soha nem üzemelték be, akkora volt a nép részéről az ellenállás. Népszavazást tartottak, egyértelmű volt a nem. Szerintem persze hülyeség, mert az atommal lehet a legtisztábban áramot fejleszteni, de nekik nem kellett.
A másik dolog amire felfigyeltünk, hogy a mi oldalunkon csodálatos pipacs mezők voltak. Nem tudom ezt manapság már direkt csinálják? Minden esetre odaát csak elvétve láttunk pipacsot a földeken.
Kifele gyakorlatilag egyedül ültünk a kocsiban. Hely jegy persze kötelező. Vissza fele is elég üres volt. Talán még egy fülkében ültek. Utolsó percben felszállt egy huszonéves fiú és pont hozzánk ült be. Hiába mondtam jó hangosan B.-nak, hogy tiszta üres ez a kocsi, srác csak maradt. Elindultunk és háromszor végighallgattuk, amint telefonon előadta, hogy egy órája kihúzták a bölcsesség fogát. Muris volt hallgatni a különböző előadásmódot. Persze tudta, hogy magyarok vagyunk de ez nem zavarta. Kint dolgozhat, most haza ment hétvégére, ami nála kedden kezdődött. Jó, holnap ott ünnep van.
Jött az osztrák kalauz, jegy elő, nem szólt semmit. Határ után jött viszont a magyar kalauz. Rögtön kiszúrta, hogy a hely jegye nem az első osztályra szól. Ő először elengedte a füle mellett és az átszállásról kezdett érdeklődni. Kalauz megnézte, majd közölte vele, hogy akkor jöjjön szépen át velem a másik kocsiba. Srác fel volt háborodva és még visszaszólt nekünk, hogy jellemző az osztrákot nem zavarta de bezzeg a magyar az direkt kiszúr vele, pedig üres a kocsi. Utálom az ilyen mentalitást. A második osztályon is volt hely, ott se volt tömve a vonat. Ha annyira szeret az első osztályon utazni váltson oda jegyet. Grrrrrrrrrr....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése