Minden nyáron vannak Wagner napok a müpában, voltunk is minden nyáron. Az idén először adták itt a Bolygó Hollandit, nagyon vártam. Elég edzettnek gondoltam magam, miután életem első bayreuthi látogatásán is ezt adták és akkor azt hittem nincs lejjebb. Most már tudom, hogy van. Ez természetesen csak az őrült rendezőkre vonatkozik. Az énekesek itt is és ott is nagyon jók voltak. A zene amúgy is visz mindent. Nem szeretem ezeket a rendezőket. Ismert, hogy Wagner nem csak a zenét komponálta meg, a szöveget is ő írta. Megvalósította a saját színházát és precíz pontossággal leírta az előadás módját is. Láttam már ilyen kéziratot, ahol előírja melyik énekes hol jöjjön be, hogy nézzen ki stb. Ezek a mostani rendezők kitalálják, hogy szerintük Wagner mit akart mondani a darabbal és valami szörnyedmény derül ki belőle.
Itt most Pesten, valami létra tákolmány volt a díszlet. Szerencsétlen énekeseknek ezen kellett felmászkálni meg le. Fent volt egy plató időnként ott énekeltek. Biztos nem volt egyiknek se tériszonya, mert bizony elég magasan voltak, valami alig korláttal védve. Mostanában szokásos módon, már a nyitány alatt szórakoztatják a nézőket. Itt valami őrült rohangászást rendezett a statisztéria, valamint Senta, norvég zászlókkal stb. Bevallom nemigen néztem oda, annyira zavart. A darab eredetileg a Norvég partoknál játszódik és két hajóról van szó. Dalandé az egyik és az elátkozott Hollandié a másik. Most egy hatalmas tárgyaló asztal volt a színpad közepén, ahová matrózok helyett öltönyös urak jöttek megbeszélni, hogy vihar van stb. A Hollandi végül egy kis gurulós kofferrel érkezik! Mikor a vihar elül és már csak egy kis déli szél kellene a hazajutáshoz, a legénység elvonul, csak a kormányos marad ott őrnek. Szép áriát énekel, ami részben a déli szélhez szól, részben a rá váró leányzó utáni vágyról. Nos ezt megoldotta Kovalik. Mielőtt elkezdődne az ária, 3 lányt tuszkolnak be a szinpadra. Kormányos egyet kiválaszt, majd a nyílt színen megdugja. Hogy milyen kiábrándító egy fekete boxergatyás tenor, azt elmondani nem tudom. A zenéhez se passzol, mert ez az egyetlen szép lágy ária az egész darabban.
Közben otthon a lányok, asszonyok várják haza a matrózokat. Eredetileg rokkákkal fonnak, amit egy nagyon hangulatos énekkel kísérnek. Refrén mindig: fonjad, fonjad.... Most a rokkák helyet, mosógépeket tolnak be a nők a színpadra. Működnek is, forog bennük a ruha! A magyar szövegből diszkréten kihagyták a fonást, helyette szorgosan, szorgosan.... szavakat írtak ki. Szerencsére azért Wagner eredeti szövegéhez nem nyúltak. Na miután ezt a sokkot túléltük jöhet a matróz tánc helyett némi akrobatikával feljavított norvég népünnepély.
Ezután már nincs mit mondani. Jön a dráma, Hollandi azt hiszi Senta mégse olyan hűséges mint kellene, de valamiért a közös halált, a feloldódást kihagyták a végéről. Erről Fischer Ádám irt is valamit, de már soha nem fogom megtudni mit, miután B. szerencsésen ott hagyta a műsor füzetet. Szünet nem volt, így esélyem se volt elolvasni a magyarázatot.
Mai ujságkritika szerint Kovaliknak ez volt az első Wagner rendezése, de én nem hiszem. Szerintem a tavalyelőtti elcseszett Lohengrint is ő rendezte.
Itt most Pesten, valami létra tákolmány volt a díszlet. Szerencsétlen énekeseknek ezen kellett felmászkálni meg le. Fent volt egy plató időnként ott énekeltek. Biztos nem volt egyiknek se tériszonya, mert bizony elég magasan voltak, valami alig korláttal védve. Mostanában szokásos módon, már a nyitány alatt szórakoztatják a nézőket. Itt valami őrült rohangászást rendezett a statisztéria, valamint Senta, norvég zászlókkal stb. Bevallom nemigen néztem oda, annyira zavart. A darab eredetileg a Norvég partoknál játszódik és két hajóról van szó. Dalandé az egyik és az elátkozott Hollandié a másik. Most egy hatalmas tárgyaló asztal volt a színpad közepén, ahová matrózok helyett öltönyös urak jöttek megbeszélni, hogy vihar van stb. A Hollandi végül egy kis gurulós kofferrel érkezik! Mikor a vihar elül és már csak egy kis déli szél kellene a hazajutáshoz, a legénység elvonul, csak a kormányos marad ott őrnek. Szép áriát énekel, ami részben a déli szélhez szól, részben a rá váró leányzó utáni vágyról. Nos ezt megoldotta Kovalik. Mielőtt elkezdődne az ária, 3 lányt tuszkolnak be a szinpadra. Kormányos egyet kiválaszt, majd a nyílt színen megdugja. Hogy milyen kiábrándító egy fekete boxergatyás tenor, azt elmondani nem tudom. A zenéhez se passzol, mert ez az egyetlen szép lágy ária az egész darabban.
Közben otthon a lányok, asszonyok várják haza a matrózokat. Eredetileg rokkákkal fonnak, amit egy nagyon hangulatos énekkel kísérnek. Refrén mindig: fonjad, fonjad.... Most a rokkák helyet, mosógépeket tolnak be a nők a színpadra. Működnek is, forog bennük a ruha! A magyar szövegből diszkréten kihagyták a fonást, helyette szorgosan, szorgosan.... szavakat írtak ki. Szerencsére azért Wagner eredeti szövegéhez nem nyúltak. Na miután ezt a sokkot túléltük jöhet a matróz tánc helyett némi akrobatikával feljavított norvég népünnepély.
Ezután már nincs mit mondani. Jön a dráma, Hollandi azt hiszi Senta mégse olyan hűséges mint kellene, de valamiért a közös halált, a feloldódást kihagyták a végéről. Erről Fischer Ádám irt is valamit, de már soha nem fogom megtudni mit, miután B. szerencsésen ott hagyta a műsor füzetet. Szünet nem volt, így esélyem se volt elolvasni a magyarázatot.
Mai ujságkritika szerint Kovaliknak ez volt az első Wagner rendezése, de én nem hiszem. Szerintem a tavalyelőtti elcseszett Lohengrint is ő rendezte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése